Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)
SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - PREPUK ANIKÓ: A neológ sajtó a zsidóság társadalmi befogadásáért a 19. század utolsó harmadában
tok társadalmi értelemben vett befogadását, azaz a befogadás a beilleszkedési hajlandóság függvényében fog megvalósulni. Ennek reménye azonban feleslegessé tette a befogadó közeggel szembeni feltételek megfogalmazását, s rövidre zárta azokat a felvetéseket, amelyek arra kérdeztek rá, mit kell tenni a többségi társadalomnak annak érdekében, hogy a tételes jog biztosította polgári egyenlőség a társadalmi élet 22 mindennapjaiban is realizálódhasson. Míg a hazai politikai elit - bizonyára a konszenzus kedvéért is - könnyen eltekinthetett a fentiek érdemi tárgyalásától, maguk az érintettek nem cselekedhettek így. Hiszen számukra nem kevesebbről volt szó, mint arról, hogy az egyenlő jogok birtokában felszámolhatók-e a korábbi megtűrt állapot jogi és társadalmi normákban rögzült elemei - például a keresztény előítéleteknek a szokásjogra gyakorolt hatása -, vagy azok konzerválódnak, illetve újratermelődnek-e a törvény előtti egyenlőség viszonyai között. 23 A fenti kérdésekkel való szembenézést először az 1870-es évek második felétől erősödő antiszemitizmus és a tiszaeszlári események kényszerítették ki. A középkori vérvádat felelevenítő antiszemiták ugyanis a társadalmi-gazdasági beilleszkedés terén elért vélt vag)" valós sikereket próbálták a hazai zsidóság ellen fordítani, s a „zsidó túlsúly" és „térfoglalás" fogalmaival operálva az emancipáció visszavonásától a hazai zsidóság fizikai értelemben vett eltávolításáig terjedő megoldásokat fogalmaztak meg. 24 A támadások az Egyenlőség köré csoportosult fiatal értelmiség tagjait nem csak a vérvád cáfolatára s keletkezése körülményeinek feltárására ösztönözték, de először késztettek annak vizsgálatára, milyen mértékben telje- sültek az emancipációhoz fűzött remények, s az elnyert egyenlő polgári jogok és kötelességek megfelelően érvényesíthetőek-e a mindennapok gyakorlatában. A mérlegkészítést az antiszemita értékelések tematizálták, amelyek közül a zsidóság állítólagos „hatalmi túlsúlyának" vizsgálatára vállalkozott Neumann Ármin. 5 írása az antiszemiták számolgatásainak tükörképét nyújtva adatokkal próbálta cáfolni az állítást, miszerint a zsidók az állami pozíciókban magukhoz ragadták a hatalmat, s egyes hatalmi posztokon kirívó túlsúlyt szereztek. Neumann úgy vélte, hálával tartoznak az antiszemitáknak a kérdés megfogalmazásáért, hiszen nélkülük nem derült volna fény arra, hog)" „a zsidók minden oly téren mellőztetnek, melyen eredménnyel csak az állami és közhatósági adminisztráció 26 gyámolírásával lehet haladni". Jóllehet a zsidóság 4,5 százalékát alkotja az ország laA korszakban kivételesnek tekinthető Eötvös József álláspontja, aki nemcsak a zsidók, de a befogadó közeg átalakulásának szükségességét is hangsúlyozta. Br. Eötvös József: A zsidók polgárosításáról. In: Uo: Beszédek. Budapest, 1905, I. kötet: 16-22. old.; Uő: A zsidók emancipációja. In: Budapesti Szemle, 1840. 2. sz. 110-156. old. A zsidóság középkori, tűrt jogállását, társadalmi-gazdasági szegregációját elemzi Katz, Jakov: Hagyomány és válság. Budapest, Múlt és Jövő Kiadó 2005. 24 Istóczy Győző Országgyűlési beszédei, indítványai és törvényjavaslatai. Budapest, A szerző kiadása 1904. 25 Ifj. Neumann Ármin: Zsidó preponderanczia. In: Egyenlőség, 1883. január 14. 2-4. old. 26 Ifj. Neumann Ármin: Zsidó preponderanczia. In: Egyenlőség, 1883. január 14. 3. old.
