Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - JUSZTIN MÁRTA: Külföldi utamból

Még élesebben verődik fel a hagyományőrzés, vallási körődés és asszimiláció összeegyeztethetősége az egyes életutakban, életvezetésekben. Példák hosszú sorát említi a kettő teljes harmóniájára. A beilleszkedés, az asszimiláció, de legalábbis az arra való készség egyik fokmérője Seltmannál a világi műveltség birtoklása. „A hágai zsidók szigorúan vallásosak, összes intézeteik szorosan konzervarív szellemben vannak vezetve. De ezen zsidók egyszersmind művelt emberek."

53 Londonban a „mélyen vallásos P. Úr" olyan szigorúan tartja az ünnepet, hog)' szombaton nem hog)" semmi üzletet nem köt, de még csak nem is beszél tola. P. úr példájával Seltmann kétfelé utalt: „Szívem összeszorult, mindőn ez angol szemlélésébe elmerülve a hazámra gondoltam. Hol találhatna az ember széles Magyarországban oly gazdag, művek zsidót, a ki csak félig is annyira vallásos volna, mint ez az angol? De hol volna található nálunk oly szigorúan orthodox zsidó, a ki alapos műveltségre nézve ezzel az angollal mérkőzhetnék? A mi jámbor hitsorsosaink - fájdalom - legnagyobb részt az ős bárdolatlanság posványában tespednek, műveltebbjeinken pedig alig van még egyéb zsidó, mint az orr Az angol esetek másra tanítanak. A világi karrier és az önrudatosan vállalat aktív vallási elkötelezettség példáit a legmagasabb körökből idézi a beszámolóban. A szombaton még eg)' jegyzőkönyvet sem aláíró Sir George Jessel, Seltmann látogatása előtt eg)' évvel elhunyt okiratőr, az országos bírói méltóság második fokán állr, elvállalta az Anglo-Jewish Associarion másodelnöki tisztét, Rothschild N. M. tagja a lordok házának, és ugyanakkor talmud-tóra-gabbái volt. A hit megtarrása, a hitközséggel szembeni kötelezettségek vállalalása és a társadalmi beilleszkedés vag)' akár a legfényesebb karrier befutása nem mondanak egymásnak ellent, nem jelentik az egyik vag)' másik út kizárólagosságát. A hazai gyakorlat ezzel szemben ezt mutatja: „Ha nálunk, Magyarországban, egyik-másik hirsorsosunk a maga lakhelyén városi képviselőségre vergődik föl - a mi ugyan elég ritkán szokott megtörténni - már akkor méltóságával majdnem összeegyeztethetetlen dolognak tekinti, hogy hitközségében valamely tiszteletbeli hivatalt elfogadjon."

55 Nyílt és kemény Seltmann itthonra szóló kririkája, amikor a zsidók által oly sokra tartott jótékonykodásról ír (és amit gyakran maga is tesz). Önvallomása szerint számára eg)" közösség megítélésének mércéje, hog)' miként gondoskodik a gyerekekről és a szegényekről. A jótékonykodás vallási parancsán túl ebben személyes sorsa is Tükröződhet: a korai árvaság, a kis kamaszt szó szerint az éhhalál szélére sodró nélkülözés. Nincs útjának olyan állomása, ahol ne sorolná hosszasan, hog)" ki, mikor, mennyit fordított a rászorultak támogatására, vag)" ne éreznénk ki a sorok mögül helytelenítését 53 Seltmann 1885. 4. sz. 424. old. 55 Uo. 54 Seltmann 1885. 2. sz. 123. old.