Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - JUSZTIN MÁRTA: Külföldi utamból

re találunk." Itt Seltmann egy rendkívül érzékeny pontőr érinrert: a zsidó mint zsidó önbecsülésén Kegyetlen pontossággal fogalmazza meg mondanivalóját és nevezi meg, hogy kikre gondol: „Fájdalom, éppen az minálunk a legsajnosabb dolog, hogy bennünk magyar zsidókban az öntudatos becsérzetnek még csak árnyéka is alig van meg. A köröttünk uralkodó szellem pontosabb megfigyelése mélyen meggyökereztette bennem azon meggyőződést, hogy a mi antisemitáink, a zsidó antisemiták, sokkal többet árranak nekünk, mint akár Istóczy, akár Verhovay. A mi ügyvédeink, orvosaink, mérnökeink, tanáraink s általában művelt hitsorsosaink vagy mindazok, kik magokat művelteknek tartják, elhanyagolnak, megvetnek, kigúnyolnak mindent, ami zsidó. Miként tarthatna hát a zsidóság igényt méltatásra, ha saját hivei is folyamatosan lealacsonyítják?"

50 Az asszimiláció ilyen vallást és hagyományt megtagadó formája ellen küzdött Seltmann a Magyar Zsidó Szemle többi munkatársával egyetemben. Számukra az egyetlen járható utat a jó zsidóként jó magyarrá válás jelentette. A pillanatnyi helyzet azonban mást mutatott. Keserűen beszélr erről Berlinben volt jesiva tátsának: hiába az otszágnak hírnevet, dicsőséget hozó zsidó, befogadási készségről jóformán nem lehet beszélni. A gyakorlat azt mutatja, hogy a magasabb társadalmi állásért, a karrierért az asszimiláció legteljesebb fokára kell eljutni, a hit elhagyásáta: 49 Seltmann 1885. 2. sz. 124. old. 50 Uo. „Tudod, hogy a budapesti egyetemen még egyetlenegy zsidó rendes tanár sincs? S mi több: kikeresztelkedett zsidók nyernek tanszéket. Tudod te azt, hogy pályázó zsidó tanár s egyéb jelölteknek nyíltan adják értésökre, hogy a kért állásba az út csak a katholikus egyházon át vezet?"

51 Egyelőre csak a vágy él: jó zsidóként, jó magyarként élni, és tehetség szerint szerint érvényesülni. Ahogy az angliai példák kapcsán erre is gondolhatunk. Mint Seltmann többször kiemelre, úrázása során mindig felkereste „kartársait", akiken keresztül széleskörű ismeretségre és sok információra tett szert hitközségek életéről, egyes emberekről. Előbbiekkel kapcsolatban a hitélet érdekeire őr különösen, utóbbival pedig az asszimiláció és vallásosságuk kapcsolata. Amikor a hitéletről beszél, a hagyományhűség és újítás viszonya foglalkoztatja leginkább. Fő gondolata, hog)" a szigorúan konzervatív vallásosság nem felrétlenül kizárója a világi műveltségnek. Amint például az amszterdami „kartársainál" tapasztalta: „szigorúan konzervatív irányt követnek, amit hog)" ez Amsterdamban máskép nem is gondolható, de mindannak daczára, nemcsak alapos tudományú theologusok, hanem sokoldalú műveltségű férfiak és kitűnő egyházi szónokok is".

52 Ráadásul - a spanyol zsinagóga kivételével - holland nyelven szónokolnak: miért ne lehetne ezt magyarul tenni Máramaroson vag)" Pozsonyban? - teszi fel a kérdést Seltmann. 51 Seltmann 1884. 8. sz. 598. old. 52 Seltmann 1885. 6. sz. 382. old.