Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - JUSZTIN MÁRTA: Külföldi utamból

„Mikor hazulról elmentem, erősen föltettem magamban, hogy turisra és csakis rurista leszek, olyan igazi, és magyarán mondva, töröl mer­szért, divatos turisra, a ki a hegyek bérczeit a tá­volból, a templomokat s egyéb építészeti reme­keket csak kívülről szemlélgeti: de annál pontosabb és szorgalmasabb tanulmányozója a vendéglők legbensőbb rejtekeiben előforduló összes mozzanatoknak." 34 Seltmann úti beszámolóinak első, cse­kély információr közlő szintje a követke­zőkben foglalható össze. 1883 júliusában indult kéthónapos utazására. Az útvonalat nagyjából ismerjük, de valamennyi állomá­sát vag)' az egyes tarrózkodási időket nem. Salzkammergut - München - Lipcse ­Berlin - Hamburg útvonalon Londonba lá­togatott, ami fő úti célja volt. Visszafelé Rotterdam - Hága - Amszterdam - Hanno­ver érintésével tért haza, de hogy Hanno­verről milyen útvonalat választott, arról nem tudunk. Programjait is csak töredékesen ismer­jük. A divatnak megfelelő turista volt az Al­pokban, csónakázott a salzkammerguti ta­vakon, csodáira a hegyek fenségességér, túrázott. A kor másik nagy divarjának meg­felelően felkereste az útvonalán lévő vagy ahhoz közel eső gyógyfürdőkér. Járt Bad Reichenhallban, Angliából hazatérőben ki­térőr tett Hágából Scheveningenbe. Bad Reichenhall fürdőéieréről nem tu­dunk meg sokat beszámolójából, csak a zsi­dó vendégkörről ír: nagy érdeklődést mutat 34 Seltmann: Külföldi utamból, /'. h„ 1885. 2. sz, 129. old. Továbbiakban csak Seltmann, évszám, oldalszám. a sok, egymást óvatosan kerülni iparkodó or­todox és „eretnek" tudós vendég iránt. Rosszallóan említi viszont - „a számos és gazdag zsidó fürdővendégek gyalázarára" -, hog)' a zsinagógának és vendéglőnek egy és ugyanazon helyiség ad orrhont. Scheveningenbe, a világhírű tengeri für­dőhelyre inkább a kíváncsiság vitte el, mint a valódi pihenési szándék: „tisztességgel unatkoztam" foglalta össze tömören élmé­nyeit. Nag)' örömére viszont a fürdőnévsor­ban egy magyar „kartárs" nevére bukkant. Fel is kereste a Borsod megyei katolikus lel­készt, „magyar szót hallani", aki szíves-elő­zékenységgel fogadta őt, „amilyen csaknem minden magyar papnál jellemző vonás szo­kott lenni". Városi programjainak leírásai még ennél is szűkösebbek. Feltételezhetjük, hogy fel­kereste a legfontosabb nevezetességeket, mert többször is utal rá, hogy Bädekkerrel, útikönyvvel a kezében járta a városokat, is­merkedett a látnivalókkal. A nevezetessé­gek említése is csak arra szolgál, hog)' módja legyen egy akruális hazai problémára uralni, vagy számára fonros témákról szólni: Lon­donban a Kleopátra tűje kapcsán az antisze­mitizmus eredete jutott eszébe, ami „nem a népből indult ki, hanem felülről csapott le", 35 vagy az első vasárnapi iskolár lérrehozó nyomdász, Raikes szobra kapcsán Josua ben Gámala, az ókori iskolarendszer kialakítójá­nak tevékenységét ismerrette meg olvasói­val. 36 Konkrér kiállításlátogatást kétszer említ: Berlinben a panoptikumot és Lon­35 Uo. 125, old. 36 Uo. 127. old.

Next

/
Thumbnails
Contents