Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - JUSZTIN MÁRTA: Külföldi utamból

doxia, mely mind a hitközségek számát, mind létszámukat tekintve a többséget alkotta. „1880-ban például a közel 625 000 főnyi zsidóság több mint 56 százaléka tartozott közéjük, ide számítva a magukat szefárdnak mondó, valójában haszid közösségeket is."

25 A második csoportot a 38,2 százalékot képviselő neológok alkották, és mindkettőtől elhatárolta magát egy mindössze 5,7 százaléknyi kis csoporr, a status quo ante. Az emancipált zsidóságnak a neológia teremtette meg az integráció lehetőségét. „[...] az integráció folyamatának akkoriban [...] a kulturális homogenizálódást elősegítő asszimiláció felelt meg" - írja Gyáni Gábor.

26 Az asszimiláció automatikus követelménye a magyar nyelvűség és a magyar kultúra felvállalása voir. Az asszimilálódott zsidók én- és öntudatának alapját már nem csak a vallási körődés adta, hanem egy másik, nagyobb közösséghez, a magyarsághoz való tartozás érzése és vállalása is. „A zsidó identitáskonstrukciók valódi bonyolultsága, nevezetesen, hogy esszenciális egyértelműségek helyett a hibriditás és a fragmen27 ráltság volt a fő jellemzőjük." Az asszimiláció és integráció lehetősége nemcsak az identitás újragondolásával járt együtt, hanem az önreprezentációval és a zsidók a keresztény társadalommal való elfogadtatásával is. Ez a fellángoló antiszemita mozgalmak során nyert különös jelentőséget. Az 1867:XVII. tc. biztosította a zsidók személy szerinti jogegyenlőségét, de nem jelentette a zsidó vallás egyenjogúsítását a többi felekezettel. A neológok, liberálisok recepcióért folytatott harca, melynek lényegét leegyszerűsítve abban látták, „hogy végre megszűnjék a zsidó vallás tűrt vallás lenni" az 1895. XLII. tc.-ben végződött, amely az izraelita vallást bevett vallásnak minősítette. Ebben a gyors iramban változó, ellentmondásoktól sem mentes világban a hódmezővásárhelyi hitközség számára bebizonyosodom, hogy Seltmann Lajos megválasztása jó döntésnek bizonyult. A kisvárdai, majd a pozsonyi jesivában folytatott tanulmányok biztosítékot jelentettek az ortodoxok számára, hogy rabbijuk valóban mély talmudi tudással rendelkezik, a neológok pedig, akik elvárták a rabbitól, hogy világi műveltséggel is rendelkezzék, legyen képes a közösség lelki-szellemi irányítására és külső képviseletére,

28 szintén elégedettek lehettek magyar és német nyelven egyaránt lenyűgözően prédikáló, mély műveltségű, a hirközséget a legrangosabb eseményeken, akár Ferenc József szegedi látogatásakor rendezett ünnepségeken és bálon is képviselni tudó rabbijukFejtó Ferenc: Magyar zsidóság. Budapest, 2000. 90. old. Gyáni Gábor: Identitás versus imázs: asszimiláció és diszkrimináció a magyar zsidóság életében. In: „Új idea, új cél keresésére szorítanak bennünket. " Tanulmányok a zsidó történelemírásról. Budapest, Universitas Kiadó - Judaica Alapítvány, 2005 (= Mórija könyvek 4). 42-59. old., itt 48. old. 27 Uo. 51. old. 28 Nathaniel Katzburg: Fejezetek az újkori zsidó történelemből Magyarországon. Budapest, MTA Judaisztika Kutatócsoport - Osiris Kiadó, 1999, 100. old,