Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)
SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - PREPUK ANIKÓ: A neológ sajtó a zsidóság társadalmi befogadásáért a 19. század utolsó harmadában
tézménnyé fejlődött, s maga mögé utasította a kongresszusi zsidóság hivatalos vezető szerveit, az Országos Irodát és a Pesti Izraelita Hitközség elöljáróságát. Szabolcsi és munkatársai ugyanis remekül éltek a publicitás kínálta lehetőségekkel, amelyek nagyobb mozgásteret biztosítottak, mint a hivatalos establishment rendelkezésére álló, kevés hatékonysággal működő centralizált intézmények. Jóllehet az Egyenlőség az önvédelem érdekében született, igen hamar kibújt ebből a szerepből, s nem titkoltan a programadás igényével lépett fel. Tevékenysége az 1880-as, 1890-es években meglehetősen homogén ideológia jegyében zajlott, amely legfőképpen az emancipáció védelmezésében, a vallási és a nemzeti identitás összeegyeztetésére irányuló törekvésben, a magyarosodás ösztönzésében, ugyanakkor a vallási hagyomány, a felekezeti kötődés fenntartásának hangsúlyozásában nyilvánult meg. A vallási hagyományápolása különösen fontosnak bizonyult akkor, amikor a „gettóbeliek fanatizmusával szemben állott a gettón kívüliek kérlelhetetlen ridegsége minden zsidó dologgal szemben". 17 E szembeállítás Patai Józseftől származik, aki a negyedszázados jubileum alkalmából az Egyenlőség működésének jelentőségét e két közeg szélsőségeinek áthidalásában látta. Vallási értelemben az újság a konzervatív vallásosságot képviselte, s elutasította egyfelől a radikális vallásreformot, másfelől az ortodoxia ragaszkodását a gettó elzártságához. 18 Mindezt határozott világnézet jegyében, a hazai szabadelvűség, a liberális értékek érvényesülése, a vallásszabadság és az egyenlő esélyek megvalósulásának reményében tette. A nyelvi és kulturális magyarosodás és a vallási hagyomány összeegyeztetésére irányuló törekvések révén a lap az integráció programját próbálta érvényre juttatni, ami azonban nehezen illeszkedett a hazai nacionalizmus homogenizáló közegébe. Joggal feltételezhetjük, hog)" a vehemens-militáns hangvétel - a hazai ellenzéki újságírás hagyományai és e fiatal nemzedék tettrekészsége mellett - annak is következménye, hog)' képviselői a beolvadást ösztönző befogadó közeg elvárásai ellenében fogalmazták meg nézeteiket. Az alábbiakban annak bemutatására vállalkozunk, miként értékelte a neológ zsidóság meghatározó csoportja a társadalmi befogadás jelenségét az 1880-as, 1890-es években, s hogyan értelmezte önmaga és felekezete helyét a korabeli magyar politikai-társadalmi viszonyok között. A vizsgált időszak jól tagolható: míg az 1880-as évek az antiszemitizmus jelentkezése következtében befelé fordulást eredményeztek, a következő évtizedet a felekezet érdekeiért való aktív fellépés jellemezte. Az Egyenlőség saját optikáján keresztül, határozott ideológia alapján láttatta az átalakulást. SegítKevésbé jellemezhető homogén ideológiával a lap a századfordulón, amikor a korszak válságjelenségei, az asszimiláció eredményeinek megkérdőjelezése újabb válaszokat igényeltek. Erre vonatkozóan ld, Konrád Miklós idézett tanulmányát. Dr. Patai József: A Gyöngyszemekről és egyebekről. In: Egyenlőség (Jubileumi szám, 1886-1911), 1911. június 1.28. old. 18 A tradíció ápolásának jegyében indult Szabolcsi Miksa sorozata, a „Gyöngyszemek a Talmudból és a Midrasból", amely magyar nyelven adta közre a szent szövegek részleteit, Szabolcsi Miksa: Gyöngyszemek a Talmudból és a Midrasból. Budapest, 1938.
