Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)
KOR, ESZME TÖRTÉNET - KARÁDY VIKTOR: Zsidóság Budapesten a 20. század első felében
kissé megfordult (1939-ben már a zsidó halálozás 16,4 ezrelék, szemben a keresztény 20 népesség 15,2 ezrelékével), bár korspecifikus halálozási rátákban végig megmaradt az érintett zsidó népesség előnyhelyzete, így például a fővárosi zsidóság 1935— 1937-ben regisztrált 5,7 százalékos egy év alatti csecsemőhalandósága alig több mint a fele volt a helyi keresztényekének. Ez a zsidók szómára igen kedvező arány még 1941-43-ban is csak 8 százalékra módosult, szemben a keresztények csökkenő, de még mindig 10 százalékos arányával. De a fasizálódás érthetően a halálozási ráták súlyosbodását is előidézi, bár 1944 előtt még nem drámaian, inkább csak egyes, a zsidó népességben eleddig a többieknél ritkábban előforduló halálokok (pl. a tüdőbaj) térnyerésével. 22 Az üldözések hozta vérveszteségeket a statisztikai apparátus nem volt képes pontosan számba venni. De súlyosságukrajellemző, hog)" a pesti (neológ) chevra khadisa (temetkezési szentegylet) adatai szerint még az 1946-ban el- vag)* újratemetettek 16 százalékának halálokaként is ezt jegyezték fel. 23 A halálokokra vonatkozó statisztikák egyébként már a 19. század végétől jól követhetően jelzik a zsidó halandóság jellegzetesen „modern" természetét, amennyiben a fővárosi zsidókat érintő fontosabb halandósági tényezők között minimálisak a higiéniával, egészségesebb lakásviszonyokkal és életmóddal, illetve orvosi profilaxiával elkerülhető halálokok - mint a fertőző betegségek (az összes 8,7 százaléka 1922 és 1939 között), különösen a tüdőbaj (az összes ilyen eset 11,3 százaléka 1922 és 1939 között) -, míg a legtöbb halálozás az előrehaladott korhoz kötött szervi betegségeknek tulajdonítható, mint a rák (az összes rákhalálozás 25,8 százaléka 19221939-ben) vag)" a szívbetegségek (az összes ilyen eset 25,5 százaléka 1922 és 1939 között). 24 Ennek a „modern" halálozási modellnek, érthetően, a fővárosi zsidóságnak a röbbi népességnél átlagosan sokkal kedvezőbb orvosi ellátottságában lehet egyik fő okát azonosítani. Erre vonatkozóan kulcsadat az orvosi gondozásban elhunytak magas aránya. Erre sajnos csak a Duna-Tisza közti régióra találtam forrást, de az általa tükrözött egyenlőtlenségek minden bizonnyal Budapestre is jellemzőek lehettek. Ezek szerint például 1901-1902-ben a zsidó férfi halottak 84 százaléka, a nők 90 százaléka orvosi felügyelet mellett hunyt el, szemben az itt is többségi római 20 Az összes előbbi adatot Id. Dr. Eőry Ferenc: A főváros népességének, /'. h. 124. old. 21 Az adatokat ld. Karády, Viktor: Desperation and Resistance Under the Rise of Fascism and Nazi Rule. Paradoxes of Jewish Mortality in Budapest (1938-1944). In: Karsai László - Molnár Judit (szerk.): Küzdelem az igazságért. Tanulmányok Randolph L. Braham 80. születésnapjára. Budapest, MAZSIHISZ, 2002. 357-366. old,, különösen 358. old. 22 UO. 23 Ld. kísérleti felvételi eredményeimet: Karády, Viktor: Ordinary Deaths in Times of Genocide and Forced Assimilation. In: Braham, Randolph L, Chamberlain, Brewster S, (eds): The Holocaust in Hungary: Sixty Years Later. Distr. Columbia University Press, 2006. 89-111, különösen 107. old. 24 Vö, A zsidók térfoglalása, /'. h. 125. old.