Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - KARÁDY VIKTOR: Zsidóság Budapesten a 20. század első felében

katolikus férfiak 71 százalékával és a nők 70 százalékával. 25 A zsidó halálozási viszo­nyok súlyosbodása, különös tekintettel a fertőző betegségek gyakoribbá válására (tüdőbaj, szifilisz), csak a fasizálódás évei­ben mutatható ki (1941-43-ra) Budapes­ten, 26 mielőtt - de csak az 1944. március 19. utáni német megszállás hónapjaiban ­előtétbe kerültek az erőszakos halálokok (öngyilkosság, bombázás). A fővárosi zsidóság modernizációs előny­helyzete a termékenységi viselkedésben éppen olyan nyilvánvaló, bár természetesen ez a halandóságihoz képest számottevő idő­beli eltolódással fejlődik látványossá. 1880-ban a 31 ezrelékes zsidó születésszám még nem marad el drámaian a keresztény népesség „közel természetes" 39 ezrelékes születési rátájától. Mindkét népességi agg­regátum fokozatosan csökkenti a későbbi­ekben gyerekszámát, de a köztük lévő kü­lönbségek aránya majdnem folyamatosan nő. Az 1920-as évektől a fővárosi zsidóság halottainak száma rendre meghaladja az élve szülöttekét. 1920-ban a 16 ezreléknyi­igen alacsony, a reprodukciós színt alatti ­zsidó születésszámmal szemben a keresz­tény népesség még 25 ezreléknyi újszülöt­tet produkál, 1930-ban már csak 9,2 ezrelé­ket ennek duplájával szemben, míg 1939-ben mindössze 4,9 ezreléket a nagy­ságrendileg továbbra is 19 ezrelék körüli ke­* 28 resztény termékenységi rátával szemben. A zsidótörvényekkel beálló szükségállapor egyik drámai kifejeződése éppen a gyerek­szám radikális leszorításában érhető tetten, mely az 1940-es évek első felét végig jelle­mezte. 29 Ezt persze gyakran csak mester­séges termékenység-megszakítással, nem­egyszer az elvetélések művi előidézésével (és véletlen vetélésként való álcázásával) le­hetett elérni, melyre nézve statisztikai bi­• 30 zonyítékokat is lehet találni. Fontos itt ki­emelni, hogy a gyors és drámai gyerekszám­csökkenés az érintett népességben nem ­vag)" nem csak - a felekezeti csoportok kö­zött figyelhető meg, s egyébként döntő ha­tású rétegszerkezeti különbségekre vezet­hető vissza, hanem jól kimutathatóan akkor is fennmarad, ha a rétegkülönbségeket sta­tisztikailag semlegesítjük. 31 A korai és gyors gyerekszám-csökkenés automatikusan elöregedéshez vezetett, bár a zsidó népesség korfájának módosulásait a A Központi Statisztikai Hivatal levéltárában őrzött korabeli halálozási kimutatások szerint. Ld. Karády Viktor: Túlélők és újrakezdők. Fejezetek a magyar zsidóság szociológiájából 1945 után. Budapest, Múlt és Jövő Kiadó, 2002. 75-83. old., valamint Uő: Desperation and Resistance, In: Karsai László - Molnár Judit (szerk.): /'. m. 358. old. Uo. 363-364. old. Ld. Dr, Eőry Ferenc: A főváros népességének, /. h. 124. old. és saját statisztikai áttekintésemet: Karády Viktor: Felekezet és születéskorlátozás Budapesten (1880-1945). Népességszociológiai kísérlet. In: Elekes Zsuzsanna - Spéder Zsolt (szerk.): Törések és kötések a Magyar társadalomban. Budapest, Századvég, 2000. 376-379. old. 29 Ld. Karády Viktor: Zsidótörvények és életfeltételek a szociális jelzők tükrében. In: Zsidóság, polgárosodás, asszimiláció. Budapest, Cserépfalvi, 1997. 275-324. old., különösen 314-317. old.; Uő: Túlélők és újrakezdők, i. m. 85-89., és 102. old.; Uő: Önazonosítás, sorsválasztás. A zsidó csoportazonosság történelmi alakváltozásai Magyarországon. Budapest, Új Mandátum, 2001. 279. old. 30 Felekezet és születéskorlátozás, /'. m. 387. old. 31 Uo. 380, old,

Next

/
Thumbnails
Contents