Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - KISS ENDRE: Civilizáció, emancipáció, liberalizáció

függetlenül jelenik meg ez a tudat az életreform legfontosabb gondolkodóinál Carlyle-tól Emersonig, Ruskintól Morrisig. A fdozófiai és a politikai keretek eltérése magyarázza, hogy ugyanez a magától értetődő odatartozás az életreformhoz és annak civilizációs tudatához mind Richard Wagner, mind Friedrich Nietzsche esetében sokkal kevésbé közvetlenül jelenik meg, ami azonban nem lesz akadálya annak, hog)- a kontinens életreformereinek meghatározó többsége ne Wagner vag)- Nietzsche követőinek soraiból kerüljön ki a későbbiekben. A civilizációs magaslatnak, e magaslat tudatának, az emancipációs folyamatnak magának ugyanakkor nincsenek politikai szimbólumai és mérföldkövei, ezek a történelemre irányuló szemlélet számára túlnyomórészt nag)' politikai események és fordulópontok, forradalmak vag)' háborúk lennének, ilyenekhez azonban sem maga az emancipációs folyamat, sem a civilizációs magaslat, sem pedig annak átfogó tudata nem kötődik. S jóllehet a civilizációs csúcsnak vannak okadatolható pozitív tárgyi és szellemi dokumentumai (így például reprezentatív módon az ötvenes-hatvanas évek világkiállításai a maguk teljes szellemi hátterével és gyakorlati utóhatásaival), utóéletének értelmezésekor megértjük, vajon miért is nem rögzülhetett jobban és markánsabban az emancipációs folyamat ezen kivételes tetőpontja a történelmi emlékezetben a „boldog békeidők" összefoglaló, de nem túlságosan plasztikus hatalmas emléknyomán túlmenően. 23 Most természetesen az európai civilizáció hihetetlen vonzerejére gondolunk az Európán kívüli társadalmakra, természetesen más összefüggésben Társadalmi terében és dimenziójában az emancipációs folyamat mindenképpen „horizontális" alaptermészetű jelenség, hiszen a civilizációs csúcspont, a nembeli értékekben való részesedés minden alapvető szempontból kiegyenlítő természetű. (Kiegyenlítő a kultúra, az ismeretek, az értékek, a fejlettebb civilizációs szokások, a minőségi életforma összefüggéseiben, de ugyanúgy kiegyenlítő a kontinensek és a ci* 23 vilizációk között is.) Az akkori történelem sajátos ellentmondása, hog)" ezen a már-már teljesen biztosított csúcsponton új, „vertikális" szakadék mélyül egyre intenzívebben, az iparosítás, a modernizáció, a kapitalizmus egyre szédítőbb iramú kibontakozása. Az emancipációs folyamat megértése szempontjából kivételes jelentőségű a horizontális és vertikális dimenzió együttlétezése és egymásba való átmenete. Egyrészt érvényben van a barbárságon győzedelmeskedő civilizáció horizontális dimenziójának tétele, másrészr éppen az emancipáció győzelmének (világtörténelmi) pillanatában gyorsul fel ugyanennek a horizontális irányban emancipálódó társadalomnak a vertikális irányú megkettőződése. Mivel tehát az indusztrializáció éppen ekkor erősödik fel a kontinensen, az arra épülő társadalmi antagonizmusok erőteljesen háttérbe szorították a horizontális és kiegyenlítő típusú civilizációs csúcspont ideológiáját és az emancipáció élvezetét. Valódi antagonizmus állt valódi kiegyenlítéssel szemben, szerkezetileg bizonyosan ez az európai modernség vanem feledkeznénk el a kolonizáció egész kérdésköréről sem.