Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - KISS ENDRE: Civilizáció, emancipáció, liberalizáció

lódi hordozója és közege. A horizontális emancipációs kiegyenlítődés és a vertikális szociális antagonizmus egymás ellenstruk­túrái, és közösen határozzák meg azt, amit modern társadalomnak vag)'modern kultú­rának nevezünk. Egyik vag)' másik dimen­zió elhanyagolása a másik rovására csak egy­oldalú történelemkép kialakulásához ve­zethet. Történelmi tény, s emiatt napjaink szempontjából adottság, hog)" az elmúlt más­fél évszázadban nem az emancipáció valósága, a civilizációs csúcspont és kiegyenlítődés, hanem a szociális antagonizmus határozta meg a történeti diskurzust. Az emancipáció gyakorlattá válik, s mint ilyen, szerves része a szekularizáció, a mo­dernizáció és a varázstalanítás folyamatai­nak, miközben éppen sajátos tartalma ve­zet oda, hog)' a túlvilági értékek evilágivá változtatásának tevékenységével (amely­hez a hétköznapok szakralizálása és eszté­tizálása is egyenesen hozzá tartozik) már maga is beépüljön ebbe a folyamatba és megpróbálja alakítani is azt. Érdekes és új tí­pusú szimbiózis ez, hiszen az emancipáció maga nemcsak áttételesen, de közvetlenül is részese a varázstalanodásnak, amikor is - mint a civilizá­ciós csúcspont háttere előtt értékteremtő folyamat - a maga smbadsága alapján hozzákezd a hét­köznapok, az értelmes és konstruktív emberi tevé­kenység elvarázsolásához. Ha a túlvilági és az evilági gondolkodás és világképek egymásutániságát és kont­rasztját vesszük szemügyre, nyomban fel­vetődik az evilági világkép és gondolkodás lehet­séges univerzcdizmusának, egyes tarral mai univerzális karakterének kérdése. A túlvi­lági világkép kitüntetett oldala ugyanis ép­pen annak közismerten átfogó, általános érvényű, összemberi, értékeket megalapo­zó vonása volt. Pontosan ezért nem lehet közömbös, hog)' ezeknek a kitüntetett vo­natkozásoknak milyen sorsuk lesz az evilá­gi gondolatrendszerekben: az emancipáció az evilági gondolatrendszer lehetséges és újszerű univerza/izmusa az, ami itt a tét. A túl­világi és az evilági gondolatrendszer közört éppen az emancipáció lesz a valóságos köz­vetítés, amelynek univerzalizmusa dinami­kus és mozgalom jellegű. Az emancipáció az univerzalizmus korszerű és kor adekvát formája. Az emancipáció-jelenségek, elsősorban azonban a mögörrük álló gondolatrendszer rekonstrukciója új tudományelméleti prob­lémákat és nehézségeket is jelent. Új alter­natívájaként jelenik meg az emancipáció eddigi eszmetörténeti és tudásszociológia vizsgálódásai átfogó elméleteinek, kicsit egyszerűbben fogalmazva, az emancipáció elmélete egyben új elmélettípust is jelent eg)" elmélettipológia számára. Az emancipáció fogalmában megteste­sül a sikeres modernizáció és a sikeres sze­kularizáció talán legfontosabb vonása is: közegében és valóságában az evilágiság nemcsak felváltja a túlvilágiságot, de ép­pen a sikeres emancipációban, azaz az uni­verzalizmus korszerű formájában haladja meg magát a „túlvilágiság-evi/ágiság" kettősséget is. Nem másról van szó ugyanis az erederi­leg a hétköznapok emancipatív szakralizálá­sanak és ugyancsak emancipatív esztétizálásá­nak nag)' programjában. Annak, aki ma szeretné az emancipációs folyamatot rekonstruálni, azzal a nehézség­gel kell szembenéznie, hogy eg)" rendkívül koherens, összeilleszthető, de mégsem a mai filozófiai értelemben szintetizálható szövegállományról van szó, amelynek nincs egyetlen fő műve. Eszerint az emancipáció

Next

/
Thumbnails
Contents