Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - KISS ENDRE: Civilizáció, emancipáció, liberalizáció

belsőnembeli tartalmak'kettős növekedési folyamatát, de nagyszerűen közvetít tudatos és tudattalan, politika és kultúra, egyén és társadalom között is. A 19. század ötvenes-hatvanas éveitől kezdve a történelemszemlélet, a történelemfilozófia alapvető modellje is az alapok szintjén majdnem teljesen átalakul. A jelen nem állomás már egy száguldó pályán, de kész struktúra, alakzat, amely kritikusan sok vonatkozásban rendelkezik az optimalitás, az optimum jegyeivel. Sem mi ma, sem e kor fontos szereplői nem gondolták azt, hog)" a lehetséges legjobb világban élnek. Ezért voltaképpen akár magát az optimum fogalmát is visszavonhatnánk. Nem találunk azonban jobbat ennél, mert ezt a jelent az optimum eg)* sajátos jelentésárnyalata határozta meg. Ez az árnyalat maga volt a történelmi attitűd, és a történelmi szerkezet változásának legfőbb oka. Ez a jelentés azt a meggyőződést sugározta ki, hog)* döntő, dimenzió-átalakító, forradalmi változások vag)" nem lehetségesek már, vag)" ha esetleg lehetségesek lennének, az eddig elért civilizáció drámai szétrombolásához vezethetnének. Nem az értékek felfogásában kifejezett optimum, de a viszonyok sajátos strukturális optimuma tehát az, amiről beszélünk. Mindez alapvetően a jelen eg)" más értelmezéséhez vezetett. A folyamatok sebessége erőteljesen lelassult, jóllehet, nem szűnt meg. A világűrben száguldó bolygó hatalmas görgőkre szerelt, lassan mozgó tárggyá változott, amelynek viszonyai, belső összefüggései, struktúrái viszonylagos állandóságot mutattak. Az elméleti és a valóságos társadalmi folyamatok pontosan ellenkező képet mutatnak. Az 1848 előtti történelmi statika jelenik meg száguldásként, és a hatvanas hetvenes évek ipari forradalmai a velük járó számos, dinamikus növekedési folyamattal, migrációval, szociális harcokkal kitöltött világa válik statikusabbá. Az első esetben a jövő alternatívákban jelent meg, és számos alternatíva tűnt megvalósíthatónak. A második esetben alig jelentek meg alternatívák a jelennel szemben, amely az optimum előbb jellemzett értelmében volt tudatosan megszervezve. A civilizációs csúcspontok és a már visszafordíthatatlannak tűnő emancipációs tetőpontok alakították ki, sőt, hamarosan állandósították is az akkori Európa (és benne az Osztrák-Magyar Monarchia) polgáraiban azt a sajátságos tudatot, amely eg)" civilizációs csúcspont fogalmát és élményét - a jelen új modelljében - a viszonyok állandó megújításának és gyökeres javításának képzetével kapcsolta össze. Sajátos és komplex fogalmi és egyben tartalmi gazdagodás ez, hasonló egyébként az emancipáció fogaimiságának meghatározottságaihoz. Nem lehetséges számunkra, hog)" a civilizációs csúcspont, a civilizációs csúcspont tudata, az emancipáció és a társadalmi lét összes metszetének kapcsolatát akár csak futólag is érzékeltessük, hiszen az itt létrejövő összes metszet (és azok közös felületei különösen is) alapvető jelentőségűek a magyarországi zsidó emancipáció fő folyamatának megértése szempontjából. Ennek ellenére erőteljesen reménykedünk abban, hog)" ezzel a kettős szemponttal - amelynek megvan mind a történelmi fedezete, mind pedig a többi elméleti szemponttól markánsan elkülönülő saját teoretikus tartalma erőteljesen tágítottuk ki és tettük a valóság-