Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)
KOR, ESZME TÖRTÉNET - KISS ENDRE: Civilizáció, emancipáció, liberalizáció
hoz közelebb állóvá a történelmi magyarázatot. Mindez természetesen nem öncél volt, de a magyarországi zsidó emancipáció és ezzel egyidejűleg Budapest történetének egyik leglényegesebb összetevője. Feladatunk tehát abban áll, hog)- felvegyük és beépítsük a zsidó emancipáció értelmezésébe a civilizációs csúcspont és a civilizációs csúcspont tudatának az emancipáció (inkább ttidatos, mint öntudatlan) képviseletével egyesített szempontját. Mint az imént utaltunk rá, ezek a mozzanatok egyenként is a leghatározottabban össze vannak szervesedve a társadalmi lét összes lényeges önálló merszetével; korszerűbben szólva azt kellene mondanunk, a társadalom minden alrendszerével. 5 Ez a megközelírés természetesen nemcsak hog)" nem vonja vissza, de még csak nem is gyengíti az erre a kérdéskörre vonatkozó többi megközelítés érvényét, így az eddigi történeti, jogi és más feldolgozások és értelmezések relevanciáját. Ezt a felfogást két, egymástól eltérő fogalmi keretben valósíthatjuk meg. Az alternatívák a következők: Első alternatíva. Ez a változat a civilizatórikus-emancipatív fejlődés többé-kevésbé valóságosan alappá tett egyenesvonalúságából indul ki, jóllehet egy teljesen zavartalan linearitás tézisét aligha fogalmazza meg bárki is kifejtett módon. Eszerint ez a fejlődés egyre magasabb fokozatokra hág, s lehet, hog)" éppen a 19. század harmadik harmadának nyitánya némely szempontokból kivételes jelentőségű, de annyira nem lehet az, hog)" érdemlegesen kétségbe vonja az egyenesvonalűság feltevését. Ebben a felfogásban ezért minden fejlődési fokozat az azt követő állomás előkészítő fokozata, minden magasabb lépcsőfok valamilyen értelemben „tökéletesebb", mint az előtte lévő. Ha kicsit figyelmesebben elmerülünk ebben a civilizatórikus és emancipatív elemek fejlődését is magába foglaló progresszió feltevésében, nehézségek nélkül ismerhetünk rá az egész 20. század, az egész 1945 utáni korszak és az egész jelen alapvető történelmet és társadalomképet konstituáló alapfogalmiságára. Ilyen módon a 19. század a 20. század „előkészítése" és - hog)" rögtön egy meglehetősen abszurd átmeneti végeredményhez ugorjunk ár - a 19. század harmadik harmadának civilizatórikus magaslata mondjuk „előkészítése" a két világháborúval, két univerzális diktatúrával és a holokauszttal megvert 20. századnak. Bármilyen meglepőnek, komikusnak, netán egyenesen felháborítónak látsszék is, mindeddig valóban ezek között a keretek között mozgott a közgondolkodás, a múlt század teljes második fele, teljes harmadik harmada, az egész századforduló: a belle époque valóban elsősorban és mindenekelőtt úgy jelent meg a 20. század második felének tudatában mint „előkészítés", mint „lépcsőfok" a 20. század pompás eseményeihez, mint amelyek az egész addigi történelem betetőzései. Ha ebben a transzparens formában ezt kevesen vallották is, eg)" pillanatig sem lehet kétsé5 Ez azzal a következménnyel jár, hogy nem kell önálló kutatásokba fognunk annak felmutatására, hogy a civilizáció-emancipáció szempontrendszere hogyan áll a legszorosabb kölcsönhatásokban az összes többi alrendszerrel, miképpen hatja át azokat.
