Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - Kőbányai JÁNOS: A magyar zsidó értelmiség kialakulása

tingszellem is megjelent a hirdetések, vala­mint az olvasót szórakoztató irodalom for­májában. (A hirdetések tekintélyes része egyébként szintén a kultúrához kapcsoló­dott: a lap könyveket hirdetett, nyelvtant, szótárat, tankönyvet, imakönyvet.) Még nem volt szépírója a lapnak, de már a legaprólékosabban számba vett és érté­kelt, kanonizált minden kulturális mozza­natot, amellyel a magyar zsidók beléptek a magyar vag)' egyetemes kultúrába, és ott eredményeket értek el. Lépésről lépésre haladva kerestek legitimitást, kapaszkodót eg)' még a jogosítványokénál is ingoványo­sabb, de az igazi befogadást ígérő terepen. Ezek a felsorolások a szó szoros értelmében hagyományteremtő funkcióval készültek. Fölállítottak eg)" kettős kánont, amely majd hivatkozási alap lesz. A kánonba tar­tozást két ismérv teremti meg: egyrészt az, hog)' az illető zsidó (s a zsidóságát fontos­nak tartja, vag)" legalább nem tért ki belő­le), másfelől a nem zsidó világ befogadta, azaz a „zsidó, de rendes" előítélet-séma helyett a „zsidó, de befogadták-elismer­ték" érvényes az esetében. Különböző hangsúlyeltolódásokkal ez a tudatos - eleve kisebbrendűségből kiinduló - kánonteremtés marad a jellemző erre az önmagát kitaláló-megteremtő attitűdre. Az Egyenlőség hasábjain az elkövetkező években se szeri, se száma a hasonló önmegerősítő, önlegitimáló összefoglalóknak. A frissen elnyert jogok hasonlóan friss és erőteljes (de hozzátehetjük: permanens) megkérdőjelezése szükségképpen politi­kai természetű mozzanattá is avatta a „ma­gyarosodás" aktusát, ezt az elvileg tisztán kulturális tevékenységet. Az egyén legben­sőbb vonzalmait követő érzelmi azonosu­lás, a művelődés, a világ felfedezésének és benne valami cél vag)" eszme megtalálásá­nak folyamatát a magyar zsidóknak alá kel­lett vetniük a nagymértékben politikailag meghatározott kulturális azonosulásnak. A választás ugyan adva volt, de mégsem. Az „elvékonyuló" talajon a belső érdek- és feladatfelismerés, valamint az azonosulás igénye irányította ezt az egyszerre vágy és kényszer szülte folyamatot. Azonban a ma­gyarságvizsgán a legeminensebb igyeke­zettel vag)" eredménnyel sem lehetett át­menni. Ezért az Egyenlőség sziszifuszi küzdelmének a partikulárisból egyetemes­sé fejlődő vérvád árnyékában az volt a leg­fontosabb és tűzzel-vassal sulykolt üzene­te, hog)" az a jó zsidó, aki magyar. Az 1895-ben alapított Izraelita Magyar Iro­dalmi Társulat és annak időszaki kiadványa, az Évkönyv már két generáció kultúraépítő tevékenységét összegzi tudatosan, párhu­zamban a közönség és az intézményi hattet kibővítésére irányuló újszerű igénnyel. A ßo Ugyanígy nézi a világot s hoz onnan szintén megerősítő-igazoló példákat Szabolcsi Lajos Két emberöltő című könyve az Egyenlőség évtizedeiről: egy-egy zsidó magasabb közigazgatási pozícióba kerülését mint a zsidókkal szemben tanúsított megítélés fő mutatóját jellemzi. Szabolcsi Lajos: Két emberöltő. Az Egyenlőség évtizedei (1881-1931). Szabolcsi Miklós előszavával. Budapest: MTA Judaisztikai Kutatócsoport, 1993.

Next

/
Thumbnails
Contents