Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - Kőbányai JÁNOS: A magyar zsidó értelmiség kialakulása

ságos időkben a zsidók részéről is törrénnie kell valaminek, a mi egyrészr társadalmi helyzetök javítsa, másrészt a magyarság, a haza, a művelő­dés iránti buzgalmukat bizonyítsa. Vegye kezé­be az ügyet a zsidó-magyar művelt középosz­tály, hog) 7 ezzel elnémítsa a vádat- mintha nem törődnék a szegényebb, a műveletlenebb alsó rétegek sorsával és érdekeivel. Végül különösen hölgyeink szíves támogatásába ajánlom az ügyet. Az ő lelkükben jur legszebb kifejezésre az eszményi törekvések, a magasabb érdekek iránti fogékonyság: a női szellem már annyi szé­pet, nagyot teremtett a humanitás, a közműve­lődés és a társadalmi élet sokféle viszonyaiban, és a tervezett szövetkezet hölgyeink munkájá­nak, az ő közreműködésüknek is annyi tért en­ged, hogy nagyrészben kezükben van letéve tö­rekvéseink sikere. Karolják fel az Ügyet [...]." Szintén az Egyenlőség első két évfolyamá­ban követhető nyomon egy másik kezdemé­nyezés, a Zsidó-magyar Kultúregyesület szerveződése, amelyet így hirdettek meg: „A testvéregyeremek zsidó polgársága kije­lenti, hog)' szükségesnek látja, hogy miszerinr a magyar zsidóság a magyar nemzeti közművelődés iránti lelkesedését fényesen dokumentálja, s e végből a zsidóság körében széleskörű mozgalmat indít meg a kultúregyesület érdekében." A több száz egyetemi hallgatót megmoz­gató szervezkedés a zsidó vezetők támoga­tásának hiánya miatt elhalt, de az Acsády szervezte „szövetkezet" megvitatásával egyetemben alapvetően hozzájárult ahhoz, hog)'a millennium és a századforduló felfo­kozott hangulatában a zsidóság kultúrin­tézményei létrejöjjenek. Hiszen a zsidóság elindult a modern értelmiséggé válás útján: „A középiskolások között az izraelita feleke­zethez tartozók az 1860-as évek közepén 10 százalékos, a 80-as évek közepén 20 százalé­kos, 1913-14-ben 22,5 százalékos reprezenráci­ót értek el. Az egyetemi és főiskolai hallgatók között ugyanezekben az években arányuk 10, 28 és 29 százalékos reprezentációt ért el." 78 Ugyanakkor az értelmiséggé válásnak ez a folyamata rögtön az indulásakor erős el­lenérzésektől kísérve bontakozott ki, ezért Acsády már hivatkozott röpiratában 79 véde­kezően, de öntudatosan megindokolni volt kénytelen: „A sok százados fejlődés megalkotta viszonyo­kat az utolsó tizennégy vagy mondjuk húsz év még igen csekély mértékben változtatta meg, s ahol változás történt, az csak hasznára volt az ál­lamnak, mert szaporírotta értelmiségi tőkéjét, szaporította azon elemeket, melyek az ő középis­koláiban, az ő egyetemein nevelkedve, hazafias, magyaros, nemzeti érzelmeket, szakismerete­ket, tudományt szereztek, s a magyarság intelli­gencziáját fokozták. Pedig az értelmiség minden népnek épen oly ereje, mint a fizikai erő. És hol a zsidó vallású magyarok foglalkozása változott, ott mindig a nemzetegész javára változott az. Keve­sebb műveltségből nagyobb műveltségbe, kevés­bé intelligens foglalkozásokból nagyobb intelli­gencziát igénylő foglalkozásokba léptek elő bizo­78 Romsics Ignác: Magyarország (örténete aXX. emanczipáczió után. Budapest: A Magy. Tud. században. Budapest, 1999. 58. old. Akadémia Könyvkiadó vállalatában, 1883. 79 Acsády Ignácz: Zsidó és nemzsidó magyarok az

Next

/
Thumbnails
Contents