Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - Kőbányai JÁNOS: A magyar zsidó értelmiség kialakulása

„A múlt év szomorú eseményei élénk vajúdásba hozták a zsidó vallású magyarok gondolkodó és értelmes részének szellemét. Mindenütt érzik, hogy rörténnie kell valaminek, mi a haza egyik nagy felekezetét jövőre megoltalmazza afféle orvtámadásokról, gaz merényletektől, minőt a tiszaeszlári esettel intéztek ellene." S miután végigelemezte az „egyházi" szerveződés lehetetlenségét („zsidó-magyar nemzeti egyházat teremteni nem lehet"), egy civil szerveződésbe helyezte a bizalmát: „De ha nem remélhető az összes zsidó magyarok egyesítése vallás-egyházi alapon, talán lehetséges társadalmi téren. [...] itt is roppant erőlködésre, száz meg száz hazafias érzésű, zsidó magyar polgár buzgó fáradozására és az egész felekezet értelmiségének áldozatkész munkájára lenne szükség, hogy valami nagy országos organizáció léresüljön. De ha léresülne, úgy legalább részben pótolná a realizálhatatlan egyházi szervezetet, s olyan anyagi és erkölcsi erőr képviselne, mely a társadalmi béke idején a magyarság, a hazafias érzés, a magyaros műveltség fáklyavivője lehet, harczias időkben pedig oltalmat nyújt az egész felekezetnek s minden egyes becsületes, az állam ellen nem vétő tagjának. [...] A társadalmi Tevékenység, a magyar nemzetiség, az iskolaiig)

7 gondozása terén minden zsidó és minden közösség, akár neológ, akár orthodox, egyaránt találkozhatik, s foghat kezet egymással a magyarság általános és a magyar zsidóság különös érdekei gondozására. [...] A sok projektum közül leginkább tartom valósíthatónak azt, mely országos zsidó-magyar szövetkezet létesítését ajánlja." Az Acsády megálmodta cél egy tisztán akkulturációs program levezénylése lett volna, amelyet ő politikamentesnek gondolt ugyan, bár a kitűzött célok a zsidóság politikai beilleszkedését szolgálták: „Kettő lenne kizárva az országos szöverkezet köréből: az a kettő, a mi a legtöbb visszavonást, egyenetlenséget szüli: a vallás és a napi pártpolitika. E helyett megmaradna az összes társadalmi és közművelődési tevékenység. Támogatná a zsidók magyarosodását, segélyezné a szegény községek iskoláit, gondoskodnék hazafias szellemben írt magyar népiskolai tankönyvekről, s általában támogatná a magyar irodalmat közhasznú és jó munkák kiadásával. E tekintetben működése az évek óta dús eredménnyel dolgozó kath. Szent-István társulatéhoz hasonlítana. Szervezerét azonban inkább az Alliance Israelite-től kellene kölcsönöznie, csak hogy az nem universelle - nemzetközi - hanem tisztán magyar lenne s egyesegyedül a zsidó vallású magyarság tátsadalmi érdekeinek képviseletére szorítkozna." A következő (március 8.) számban közzétette „Az országos szövetkezet alapszabály-tervezetét", amelyről leszögezte, hog)" csupán vitaanyag, s minél több hozzászólást vár, mintegy a megvalósulandó intézménnyel azonos rangra emelve az arról szóló diskurzust. A „zsidó középosztály" már korábban is felvillantott gondolatát itt részletezve megismétli azzal a fontos nóvummal, hog)" egy szociológiai tényezőt is hangsúlyoz benne, a zsidó nő szerepét: „Különösen ajánljuk az ügyet az egyes községi elöljárók, az érdemes rabbik, az értelmiség többi képviselői, az ügyvédek, orvosok, földbirtokosok, tisztviselők, tanítók, s általában mindazoknak, a kik érzik szükségét annak, hogy a vál-