Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - Kőbányai JÁNOS: A magyar zsidó értelmiség kialakulása

Nem meglepő, hogy a kor zsidó újságjai ismét németül jelennek meg, hiszen a magyarság melletti demonstrációnak nincs különösebb értelme. Ekkor alapították a zsidók szerkesztette és olvasta Pester Llyodox (1854), rövid ideig létezett még az Illustrirte Zeitung, a Carmel (1860), valamint még egynéhány évkönyv és lap.

64 Azonban mindenekelőtt Löw Lipótot, a zsidó reformkor legjelesebb alakját és folyóirat-teremtményét, a Ben Chananjái kell kiemelni. Ahogy Löw csodálatos nyelvű és nívójú magyar nyelvű homiliái, úgy ez a német nyelvű folyóirat is mintát teremtett. Annyiban tekinthető Patai József elődjének (az egyik első Múlt és Jövő számot, 1912/12 neki és a szegedi zsidóságnak szentelte), hogy arra is példát nyújtott: a folyóitat-szerkesztés egyszemélyes vagy családi vállalkozás, önfeláldozás, amely felszívja a személyiség, a szellem minden intellektuális, sőt anyagi energiáját. (Kassák Lajos említhető még ebben a sorban a magyar kultúrtörténetben.) Aßen Chananja-a névadó talmudi tudós, a „középút" képviselője, amely utal a zsidóság szükséges reformjára mint a kor legaktuálisabb problémájára, s a benne elfoglalt álláspontjára - folyóiratának első és kultúrában nőtt tel, s ezért kategorikusan német kultúrájúnak azonosította magát: „A kis Max már ötéves kora előtt a zsidó iskolába járt, és mivel már tudott írni és olvasni, rögtön osztályelső lett. Német nyelven folyt az oktatás, mivel ez akkor Pest majdnem minden körének érintkezési nyelve volt. A német kultúra voit az egyetlen, amelyet komolyan vettek, mivel a magyar valami alsóbbrendű, sőt barbári állapot kifejezője volt. A fiatal diák elkápráztatta tanárait úgy a megfigyelőképessége és gyors felfogása, mint a nem szokványos emlékezőtehetsége révén. Mindig a legjobb osztályzatokat kapta, és nem lehetett kétség afelől, hogy az elemi osztályok után a gimnázium következne" - mondja tollba a Nordau-önéletrajznak számító szövegben Max Nordau Újvári Hedvig fordításában. Anna und Max Nordau: Erinnerungen. Erzählt von ihm selbst und von der Gefährtin seines Lebens. Übersetzt v. S. 0. Fangor. Leipzig, Wien: Renaissance-Verlag, 1928. „1859 augusztusában Max a zsidó iskolát a legjobb bizonyítvánnyal fejezte be, és a pesti katolikus gimnázium ösztöndíjasa lett. Sikerei folytatódtak, és úgy tűnt, hogy tanulmányait fényes eredményekkel és minden akadály nélkül sikerül befejeznie. Ám 1862 tavaszán egy erős magyar-nemzeti mozgalom bontakozott ki, amely egy új iskolatörvénnyel az eddigi oktatást teljes mértékben halomra döntötte. A német nyelvet hirtelen száműzték a gimnáziumokból, és a magyar jött majdnem minden tantárgy esetében a helyébe. Kevés tanár beszélte folyékonyan a magyar nyelvet, és még kevesebben tudtak ezen a nyelven tanítani. A fiatal Max számára ez egy szörnyű katasztrófa volt. Az apja Goethe és Schiller nyelvének a szeretetére tanította, de egyidejűleg beléirtotta a magyarral szembeni előítéletet is, amely akkoriban főként az alacsonyabb néprétegek nyelve volt. Később azonban Max Nordau annál szívesebben és nyíltabban méltatta ennek a nemzeti mozgalomnak a szépségét, nem kevésbé a magyar nép csodálatos irodalmát. Ám abban a pillanatban gyermeki lelkületének egy ilyesfajta változás árulásnak tűnt. Bár még egy évig a gimnáziumban maradt, de közte és az új tanárok között - többnyire kikeresztelkedett zsidók, akik extrém magyarizálódást színleltek - állandósultak a súrlódások. A fiatalembert ez megbotránkoztatta, és a tanév befejeztével elhagyta az intézetet, hogy a német nyelvű kálvinista gimnázium tanulója legyen, ahol a tanulmányait be is fejezte." Újvári:/, h., 61. old, A tanulmány másik alakja az 1860-ban született Herzl, aki már egészen más viszonyok közt járja iskoláit, s Újvári Hedvig kutatásai szerint még a bécsi egyetemen is van olyan szemeszter, ahol magyarként határozza meg magát. Uo. 70. old. 64 Pontos felsorolásukat lásd: Grosszmann Zsigmond: A magyar zsidók a XIX. század közepén. Budapest, 1917.