Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - Kőbányai JÁNOS: A magyar zsidó értelmiség kialakulása

kristályosodott hagyományteremtő elemek, amelyek egész fennállása alatt jellemzik a magyar zsidó időszaki sajtót: 1. A magyar zsidóság életének, szellemi megnyilvánulásának, s a magyarsághoz - államhoz, néphez, kultúrához és nyelvhez fűződő viszonyának, s e viszony minden rezdülésének, körülményének azonnali feldolgozása. Egyfajta tudatos humusz, hagyományteremtés vagy inkább pótlás egy olyan talajon, amelyben a gyökerek még nem ereszkedtek le olyan mélyre, hogy mint legitimációra lehessen rájuk hivatkozni. Tehát valójában: tudatos legitimációteremtés - kulturális alapon. Ez a kultutális magatartás minden ilyen tényt úgy lajstromoz, állít be mint hagyományt, ideológiai alapot az ittlét igazolására, mert mindennek természetes idejét a felgyorsult (modern) idő miatt nincs mód kivárni. Ilyen írás az egyik szetkesztő, Einhorn Ignác (itt mint „papnövendék" volt megnevezve) „Visszapillantás" című írása, ami azért is paradigmatikus, mert csupán hét év, az 1840-es országgyűlési határozatok utáni fejleményeket taglalja, s szervezi történelemmé: azaz olyan elbeszéléssé, amely már van, s ezért folytatható. Nemcsak fontos tötténetírás és kordokumentum ez, hanem a szerző olyan németországi haszkala-kontextusba helyezi a magyar történetet, mintha száz év távolsága és történészi szakmai kutatása állna mögötte. Einhorn zsenialitása abban rejlik, hogy képes úgy látni és értékelni a saját jelenét, s annak meghatározó történéseit mint a történelmet meghatározó eseményeket. Szerkesztőtársának, Dióssy Mártonnak „A honi izraeliták között magyar nyelvet terjesztő egylet" című írása pedig csupán négy év, egy alig elindított társulat történetéből szeretne hasonló hivatkozási alapot teremteni. S talán nem lévén annyira a nyelv birtokában, hogy kendőzötten fejezze ki magát, ezt nyíltan ki is mondja: „A francia nemzet nem látott akadályt az elzászi zsidók németségében, és Cerfbert, az elzászi zsidó cséppé sem akadályozá német eredete hazafiú érdemeket szerezni magának, s ennek következtében kitűnő helyet nyeri magának a parlamentben, ámde a két ország helyzete, a két nemzetiség viszonyai közt roppant lévén a különbség, azok, kik amit az örök igazság föltétlenül igényel, bizonyos föltételekhez szeretik kötni, a magyar nemzetiségre nézve veszélyt látnak a zsidók akkori magyartalan- vagy németségükben. Alapos - ezen aggodalom? Vagy elég alapos-e arra, hogy az örökvaló tétel »egyenlo terhek, egyenlő jogok« alkalmazását hátráltassa? A magyarhoni zsidó ezzel nem törődött: de érezte, a nemzet követelése méltányos, és sietett annak megfelelni." 2. Mind Dióssy, mind Einhorn írása egy másik fontos funkciót is betöltött. Funkciót, amely ma is gyakorlatban van: jog- és érdekvédelmet. Ekkor még nem lehet antiszemitizmus elleni küzdelemről beszélni (a fogalom megszületése még két évtizedet várat magára), ez inkább a befogadásellenes erők megnevezését, érveikkel való vitába szállást, s annak külföldi (nyugati) példákkal szembeállítását, illetve a keleti, azaz a sötét cári birodalom gyakorlatával való megbélyegzését jelentette. Kifejezette ilyen igény sarkallta Szegfy Móric „Igénytelen nézetek az ujabb kori magyar irodalom hatásáról a zsidók irányában" című kritikai esszéjét, amely kora magyar irodalmának