Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - Kőbányai JÁNOS: A magyar zsidó értelmiség kialakulása

gainak forrása." ), egészen a Hollánderék­hez hasonlóan alig száz év múlva, szintén Pesten, s szintén közelgő „viharfelhők" ár­nyában a magyar zsidó vezetők meghozta döntéséig, amellyel az akkori kormányt (amelyre több okuk volt neheztelni, mint elődeiknek) hasonló előzékenységgel nem hozták nehéz helyzetbe azzal, hogy az „Auschwitzi jegyzőkönyv" tartalmát meg­osztották volna az arra illetékesekkel (a magyar zsidókkal), hanem a minden bi­zonnyal a kormány nemzetvédő munkájá­ban (mely nemzetből a zsidók expressis verbis ki voltak zárva, mint 1848-ban) fennakadásokat okozó pánikot elkerülen­dő, híveiket a deportálás intézkedéseinek fegyelmezett betartására utasították. 41 (Csak a többek között a Múlt és Jövő kultu­rális kontextusaiban eszmélkedő cionisták­nak sikerült nagyobb arányban túlélniük a holokausztot.) Maradjunk egy pillanatig a döntés tartal­mának elemzésénél, hiszen ez nagymérték­ben meghatározta a magyar zsidók magya­rokhoz asszimilálódásának és szocializálódá­sának a mértékét és karakterét. Próbáljuk meg ezt a döntést nem egy heroikusan ro­mantikus, s ezért ostoba magatartásként kritizálni (a történelem menete ismereté­ben visszaható hatállyal, s ezért történelmi­etlenül), hanem egy racionalitásra törő mér­legelés eredményeként. Abban mind a két álláspont egyetértetett, hogy a kormánynak a zsidók emancipálásához (a magyar entitás­ba befogadásához) történő hozzáállása (a magyarok liberális elitjéé) legalábbis nem egyértelmű, nem eltökélt, tehát számítani nem lehet rá. Azaz: gyenge, ingadozó, min­denkori érdekkonsrellációk függvényében változó. A nyílt kártyákkal való konfrontá­ciót lehet, hogy azért vetette el a másik ál­láspont, mert még bizonytalanabbnak látta a megegyezés kimenetelét, mint az, aki a nyílt megegyezéstől („asszimilációs alku­tól") várt eredményt. Ugyanis egy esetleges hasonlóan nyílt elutasításban az annyira óhajtott zsidó ügy pozitív megoldását teljes, és ezzel a mozzanattal újra nem tárgyalható lezárását feltételezte. Ez a stratégia kerülni kívánta a nyílt kenyértörést. Ugyanis a nyílt konfrontációnak megvan az a stratégiai hát­ránya, hogyha nem jár eredménnyel, egyszer s mindenkorra megszűnik a tárgyalási pozí­ció, a kívánt ügy elérésének a legcsekélyebb esélye is. Ezt a szembesülést azért nem le­hetett vállalni, mert nem volt arra az esetre válasz, hogy mi a teendő, ha az elérni vá­gyott cél örökre meghiúsul. Ezért egy előre menekülő (kompenzáló, teljesítő) stratégi­át állított fel, amely feltétel nélkül kötelezi le a partnerét, hogy azt ne, vagy csak igen kemény erkölcsi normák áthágása útján, rendkívüli helyzetekben lehessen vissza­utasítani. Tehát az alkunak az a lényege, hogy nem kötnek alkut, illetve azt a kény­szerű együttélés minden szakaszában és helyzetében teszik mérlegelés tárgyává. De az alku soha nem lehet végleges. Mi lehe­40 Vázsonyi Vilmos beszédei és írásai. Sajtó alá rendezte Csergő Hugó dr. és Balassa József. Budapest: Az Országos Vázsonyi-emlékbizottság kiadása, 1927. II. kötet. 440-441. old. 41 Lásd erről a magatartásról Haraszti György: Az égő tilók. Az Auschwitzi jegyzőkönyvekről 60 év után című alapvető tanulmányát, az általa közzétett és szerkesztett Auschwitzi jegyzőkönyv kiadásához, valamint e forrásközlés kiadói utószavát: Kőbányai János: Auschwitz evangéliuma. Budapest, 2005.

Next

/
Thumbnails
Contents