Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)
KOR, ESZME TÖRTÉNET - SCHWEITZER GÁBOR: Reflexiók a „zsidókérdéséről
színre szóról szóra visszaköszönt Angyal emlékezéseiben. A „liberális miniszrerek" álralában „nagyon nehezen bírták magukat arra határozni, hogy zsidór alkalmazzanak középiskolákban". 17 A társadalmi integráció folyamata vetette fel egyúttal a név-, illetve a vallásváltoztatás kérdéseir. A magyar liberális nacionalizmus számára a nyelvi, kulturális magyarosodás előmozdítása-tekintettel a 19. századi Magyarország etnikai, nyelvi összetételére - elsődleges fontosságú volt. A névváltoztatás Marczali számára a vallásváltoztatással ellentétben konfliktusmentes volt. Sőt, ő maga előbb magyarosította családnevét, mint édesapja. Zsidó hitéhez azonban - miként azt emlékezéseiben többször is kiemelte hűséggel ragaszkodott, jóllehet a vallásváltoztatás szakmai előmenetelére jótékony hatással lehetett volna. Noha Marczali már 1879-ben óraadó tanára volt a pesti tudományegyetemnek, nyilvános rendes tanárrá csak 1895-ben nevezték ki. Ezt a késedelmet egyetlen okra, a vallásváltoztatás elmaradására vezette vissza. Miként írta, korábban többen is meg akarták téríteni a kinevezés érdekében, ám „lealázónak" tartotta volna, hogy „bármilyen haszonért" vallást változtasson. „Ha akkor, fiatal erővel és hévvel kezdhetem egyetemi pályámat, milyen apostola lehettem volna a tudománynak" - kesergett évtizedekkel utóbb. 18 A magyar történelem zsidó vallású kutatójaként ugyanakkor úgy érezte, hog)" kifejezetten egyházi kötődésű orgánumokban - nyilván tapintatból - nem publikálhat, még akkor sem, ha erre egyházi köröktől kapott is buzdítást. Mindezek fényében kissé érthetetlen, hogy visszaemlékezéseiben a magyar zsidó történelemmel kapcsolatos igaz, nem nagy számú - publikációiról Marczali hallgatott, miként a zsidó tudományos életben és közéletben vitt szerepér egyetlen kivételtől eltekintve - sem említette. E kivételt az izraelita felekezet törvényesen bevetté nyilvánításának, recepciójának érdekében az 1890-es évek első felében indított társadalmi mozgalomban való részvétel jelentette. Marczali ezen kívül munkatársa volt a korszak vezető zsidó tudományos folyóiratának, a Magyar Zsidó Szendének, továbbá az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Evkönyveinek, s a millennium idején megindított Magyar Zsidó Oklevéltár szakérrői bizottságának is. Angyal Dávid azonban nemcsak a nevét magyarosította meg, hanem 1885-ben - állami szolgálatba lépése évében - a vallását is megváltoztatta. Visszaemlékezéseiben kimerítően foglalkozott a katolizálás körül16 Marczali Henrik: Három nemzedék. Tanulmány Szekfű Gyula új könyvéről. \n: Az Egyenlőség Képes Folyóirata. 1921/1. szám. 11. Komlós Aladár évtizedekkel utóbb a fentiekkel egyetértésben megállapította, miszerint az 1870-es évekkel szemben, amikor a zsidó tudósok fiatalon és könnyen nyerték el az egyetemi magántanári kinevezést s az akadémiai levelező tagságot, az 1890-es évektől már egyre elérhetetlenebb távolságra kerültek az egyetemi magántanárság megszerzésétől is. Lásd Komlós Aladár: Zsidók a magyar tudományban a kiegyezés után. In: Scheiber Sándor (szerk.): Emlékkönyv Heller Bernát professzor hetvenedik születésnapjára. Budapest, 1941. 205-207. old. íz Angyal 1971.68. old. is Marczali 2000.121-122. old. 19 Vö.: Szabolcsi Lajos: Két emberöltő. Az Egyenlőség évtizedei (1881-1931). Budapest: MTA Judaisztikai Kutatócsoport, 1993. 59. old.
