Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - Kőbányai JÁNOS: A magyar zsidó értelmiség kialakulása

ték állásponrjukar. A legfőbb témák közé tartozott a Habsburgokhoz, valamint az autonómiájukhoz szintén ragaszkodó nemzetiségekkel szemben képviselt viszony, s e konfliktus függvényében az egyre anakronisztikusabbá váló feudális rendi struktúra önkéntes lebontása. E diskurzus egyik fontos mellékága volt az a vitasorozat, amely a jogok nélküli, de már számottevő gazdasági és kulturális potenciával bíró zsidóság befogadása, s annak feltételei körül zajlott.

29 Ez utóbbinak a lényege egy látszólag tyúk-tojás sorrendiség körül hullámzott: először adják-e meg az emancipációt, s annak a folyományaként a zsidók, saját jól felfogott érdekükben, spontán magyarosodni fognak, s ezt rájuk kell bízni, avagy először magyarosítsák a zsidókat, s majd ennek függvényében és fejében adják meg nekik a nem nemeseket illető jogosítványokat? A sorrendiség technikainak tűnő problémájában benne sűrűsödnek azok a különös körülmények és megfontolások, amelyek a magyarországi zsidók emancipációját, majd mentalitását oly egyedivé színezték. Ismételjük meg más szavakkal, mert a fogantatás viszonyai kihatnak az egész százéves történetre. (Felfogásom szerint a zsidó reformkorral kezdődött magyar zsidó történelem a holokauszttal végérvényesen véget ért. ) A magyar kultúra kiszolgáltatott helyzetben volt: politikailag nem volt független, hatóköre kisebbségben volt az általa uralt területen, s a kultúrába befektetett és befektethető szellemi energiák tekintetében nem bírt sem erővel, sem gondolati, esztétikai attraktivitással. Alig volt több, mint olyan keret, amely kitöltőire várt. Szövetségesekre, akik a kettős, a Habsburg-német és a nemzetiségi szorongatásban ezt a keretet majd magyar tartalommal töltik meg. A magyarok és a csökkenő számú magyarsághoz asszimilálódok, vagy pontosabban a magyarságot választók ereje a magyar kultúra dominanciája megteremtéséhez-ezzel a reformkor elitje szembenézett - már kevésnek mutatkozott. Az asszimilánsok a csatlakozásért cserébe olyan gyors előrejutási lehetőséget kaphattak, amelyet más országokban - ahol nem állt fel az uralkodó osztálynak ez a szorult helyzete - nem álmodhattak. A kiszolgáltatott helyzet magában hordozta törékenységét és a bizalmatlanságot, s azok regresszív védő-elzárkózó mechanizmusait, amelyeket a kiszolgáltatott helyzetben lévő segítőjével szemben kialakít. Ugyanis amennyiben megadják az emancipációs jogokat, majd a szabaddá vált emberre bízzák az identitásválasztás, azaz az 29 E folyamatoknak Csetényi Imre, az Országos Rabbiképző középiskolájának a tanára a legkiválóbb szakértője. Több cikke mellett Adalékok a magyal zsidóság reformkorszakbeli törléneléhez című önálló munkája tárgyalja a legrészletesebben a magyar zsidóság befogadásának diskurzusát az országgyűlési naplók, követutasítások, illetve a röpirat-irodalom alapján. Munkájának egyik külön érdekessége, hogy nemcsak a megjelent röpiratokat elemzi, hanem a diskurzusnak a cenzúrahivatalban lezajlott részét is, azaz a meg nem jelent munkákat is sorba veszi, s az elutasításuk indokait is. Budapest, 1928. 30 Lásd e témáról A halott arcán növekvő szakáll, a magyar zsidó történet vége? című írásomat a hasonló című kötetben, Budapest, 2001. Először héberül jelent meg az Eretz Acheret 2001, júniusi számában „ha zaken hacomah belehiv sel met" címen.