Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - SCHWEITZER GÁBOR: Reflexiók a „zsidókérdéséről

vezett filozófusé. Az egész dráma elragadó" - írta naplójában 1942 szeptemberében.

14 A másik ok, ami miatt Shylock előkerült, a kétségkívüli aktualitás. A zsidó szónak írta Angyal immáron az emlékezésekben kétféle értelme van. Egyrészről egy „népcsalád"-nak a neve, másrészről viszont azt az embert jelöli meg, akinek - miként Shylocknak - „a pénz az istene és a gyűlölet a kenyere". Shylock azonban - mutatott rá - nem kizárólag a zsidó, hanem valamennyi „pénzimádó" ember megtestesítője. „A zsidó szó e kétféle értelmének összekeverése nem a legcsekélyebb oka az antiszemitizmusnak" - vélekedett. Shylock arra született - állapította meg -, hog)- életét a gettóban töltse. Ám Shakespeare Shylock mellé varázsolta darabbeli leányát, Jessicát, e „holdsugarakból szőtt elbájoló tündért", aki „ártatlan naivsága szenvedélyével" kiérdemelre, hog)- boldog hitvese legyen eg)' „nemes lelkű keresztény ifjúnak". E történetből Angyal Dávid azt a következtetést vonta le, hog)' a zsidóságon „a torzíró vonások ellenére is meglátszik, hog)' a próféták és apostolok nemzetében nagyok az ellentétek. Végső konklúzióként pedig megállapította, hogy e szétszórtan élő, milliós „népcsalád" tagjai - szemben minden ezzel ellentétes állítással - nem lehetnek egyformák."

15 Míg Marczalinál - a kritikai megjegyzések dacára - összességében harmonikus e két entitás, a „magyarság" és a „zsidóság" együttélése, addig Angsai - visszaemlékezései tükrében - egyfajta nem kívánt sorscsapásként szembesült önnön zsidóságával, illetve zsidó származásával. Noha a zsidók emancipációját kimondó 1867. évi XVII. tc. a jog világában polgári és politikai egyenlőséget teremtett az izraelita és a nem-izraelira vallású polgárok között, a zsidók állami szférában, így középés felsőoktatásban rörténő elhelyezkedése nem ment gördülékenyen. Ez az ellentmondás a magyar liberalizmus árnyoldalaira is rávilágít, amely az elvek szintjén a társadalmi befogadást hirdette, ám a gyakorlat terén ezt nem érvényesírette következetesen. Ezzel a kettősséggel mindazon zsidó intellektueleknek - miként Angyalnak és Marczalinak is - szembesülniük kellett, akik a 1870-es 1880-as években kezdték tudományos karrierjüker s oktatói pályafutásukat. Amilyen könnyedén lehettek egyetemi magántanárok, vag)- akadémiai levelező tagok, ugyanolyan nehezen szerezhettek nyilvános rendes egyetemi tanárságot, vag)' akadémiai rendes tagságot. Egyik 1921-ben írr recenziójában maga Marczali is hivatkozott az addigra már letűnt liberális kultúrpolitika fent említett fogyatékosságára. „[...] bár hivatalosan a szabadelvűség uralkodott, a hivatalok, hol a régi Magyarország meghúzódott, határozottan zsidóellenesek voltak. Pauler és Treforr minisztersége alatt gimnáziumba alig neveztek ki zsidó tanárt, egyetemre meg éppen nem."

16 E keserű megállapítás H Angyal Dávid naplója (1942. szeptember 14.), 15 Angyal 1971. 31-33. old. MTA Könyvtára Kézirattára Ms 810/48.