Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - SCHWEITZER GÁBOR: Reflexiók a „zsidókérdéséről

ségét. Ennek ezúttal csak részlegesen kívánunk eleget tenni, amennyiben egyetlen, ám mindkettejük életében fontos szempont alapján szeretnénk bemutatni a visszaemlékezéseket. E motívum pedig nem más, mint a zsidósághoz, a zsidó származáshoz, illetve az ún. zsidókérdéshez való viszonyulás ábrázolása. Előre kell azonban bocsátani, hog)- a visszaemlékezések keletkezéstörténete, illetve időkeretei egymástól eltérőek. A súlyos megélhetési nehézségekkel küszködő Marczali nyilvánvalóan közzérételre szánta visszaemlékezéseit - ez a Nyugat 1929-1931 közötti évfolyamaiban meg is történt -, míg Angyalnál nyoma sincs hasonló megfontolásnak. Igaz, erre módja sem igen nyílott, hiszen rendkívül idős korban, ráadásul betegségektől gyötörtén fogott hozzá emlékezései megírásához, s alig néhány hónappal a befejezés után el is hunyt. A források szerint Angyal amúgy is nehezen szánta rá magát emlékiratai összeállítására. Tanítványa, Szekfű Gyula udvarias érdeklődésére, mikor fog hozzá visszaemlékezései megírásához, az akkor még csak 74 éves Angyal Dávid azr a lakonikus választ adta, hog)- ennek még nem jött el az ideje, ugyanis „az ilyen emlékezés befejezése a pályának", • 3 aminek ő még nem jutott a végére. A legkorábban 1942-ben foghatott hozzá a visszaemlékezések összeállításához - legalábbis erre utalnak másik tanítványa, az egyháztörténész Salacz Gábor bíztató sorai, miszerint „ne kedvtelenkedjék el", és „ne hagyja abba emlékezései írását", hiszen 3 Angyal Dávid levele Szekfű Gyulának (Bécs, 1931. november 21.). ELTE Egyetemi Könyvtár Kézirattára. G. 628. ,,[S]okan sokat tanulhatunk abból". Angyal Dávid mindenesetre az 1943. július 11. - október 13. közri időszakor nevezte meg utóbb a visszaemlékezés keletkezési időszakaként. S ami az időkereteket illeti: míg Marczali - annak ellenére, hog)' a húszas évek végén írta emlékezéseit - a világháborús összeomlás időszakában fejezte be életútja felvázolását, addig Angyal lényegében a visszaemlékezés írásának idejéig, azaz a negyvenes évek legelejéig vezeti olvasóit. Az idősíkok eltérésének különös jelentősége van az ún. zsidókérdésre történő reflexiók szempontjából is. E két történettudós pályafutása sok közös vonást, de legalább ugyanannyi eltérést is mutat. Marczali (Morgenstern) Henrik és Angyal (Engel) Dávid egyaránt a magyarországi zsidóság emancipációja időszakában szülerett, s a zsidóság politikai és társadalmi szegregációja idején halt meg. Míg Marczali a földrajztudomány, addig Angyal az irodalomtudomány felől érkezett a történettudományhoz. Mindketten - első generációs világi értelmiségiként - nyilvános rendes egyetemi tanári címet szereztek a budapesti tudományegyetemen, s mindketten tagjai voltak a Magyar Tudományos Akadémiának. Szembetűnő azonban, hogy Marczali lényegesen fiatalabb életkorban érre el e tudományos grádicsokat: az MTA 37 évesen választotta levelező tagjává igaz, rendes taggá utóbb nem választották 4 Salacz Gábor levele Angyal Dávidnak (Pécs, 1942. szeptember 29.). MTA Könyvtár Kézirattára. Ms 804/158.