Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)
KOR, ESZME TÖRTÉNET - Ujvári HEDVIG: Asszimiláció, nyelv és identitás problematikája a fiatal Max Nordaunál és HerzI Tivadarnál
a zsidó mivoltára utaló összes nyomot eltüntesse". 4 A zsidó Südfeld konvertálása a német Nordaura számára „átértékelést és felértékelést jelentett (...). Hiszen a német nyelv Max Nordau írói és írásbeli közléseknél használaros nyelve, nem a szülők jiddise, nem a pesti környezet magyar nyelve". 48 Ez a névválasztás ellenállás úgy a zsidósággal, mint a magyarsággal szemben, » e gy politikai és világnézeti tett". 49 Magyarok, zsidók, németek Nordaut iskolásként már érintette az októberi diploma azon rendelkezése, miszerint az oktatás hivatalos nyelve a magyar lett. Az apa, Südfeld Gábriel, aki eddig mint német nyelven oktató házi tanító kereste kenyerét és a magyar kultúra iránt mély megvetéssel viseltetett, elvesztette az állását, és ezáltal a Südfeld család a megélhetés biztonságát. A magyarizálódás folyamatát kulturális és anyagi szempontból egyaránt negatívumként élték meg. Ez a keserűség később visszaköszön Nordau bestsellerében, az Entartungb&v\ (1892/93), amelynek vezérgondolata abban áll, hogy Goethe és Schiller kultúrájától való bármiféle eltávolodás kulturális elfajuláshoz vezet. A magyarokhoz való asszimilálódás gondolatát visszatetszéssel fogadta Nordau, aki mindvégignémet író akart maradni. Úgy gondolta, hog)' a névváltoztatással megszabadult zsidó gyökereitől, a magyarságtól való eltávolodás módját pedig a megszokott környezet elhagyásában látta. 50 Nordau viselkedése és cselekedete sokkal inkább kivételként, semmint korának általános tendenciájaként értékelhető. A báró Eötvös József által támogatott 1867. december 17-ei zsidó emancipációs törvény a magyar zsidóság asszimilációs törekvéseinek katalizátora lett. 51 Az 1914-ig terjedő időszakot politikai és gazdasági integráció jellemezte, a zsidóság a gazdasági életben folyamatosan jutott előbbre, lélekszáma 1869 (542 000) és 1910 (911 000) között számottevően nőtt. 52 Ez a növekedés még jobban érzékelhető a fővárosi zsidó lakosság számarányaiban, amely az említett évtizedekben több mint négyszeresére nőtt: 47 Schulte; Psychopathologie, 25-27. old. 48 Uo., 30. old, Minden nyomtatásban megjelent dokumentum „Max Nordau" szignálással látott napvilágot. Südfeldröl csak Nordau révén tudunk. 49 Uo., 37. old. A zsidók asszimilációs törekvései elsősorban a magyar családnév megszerzésére irányultak. 1867 márciusa és 1868 között 522 ilyen jellegű kérvényt nyújtottak be, 1869/70-ben már csak 190-et, 1871 és 1875 között pedig ez a szám 146-ra apadt. Ismételt fellendülés a millenniumi évben (1896:1642 kérvény), majd két évvel később (6434 darab) volt tapasztalható. Lásd: Karády Viktor: Asszimiláció és társadalmi krízis. In: Világosság, 1993. 3. szám. 33-60., itt 55-56. old, so Schulte: Psychopathologie, 37-39. old. 51 Az asszimiláció folyamatához lásd tk.: Kovács András: Az asszimilációs dilemma. In: Világosság, 1988. 8. szám. 605-612. old.; Nathaniel Katzburg: Fejezetek az újkori zsidó történelemből Magyarországon. Budapest, 1999 (= Osiris Könyvtár Hungária Judaica 14); Gyáni Gábor: Az asszimiláció fogalma a magyar társadalomtörténetben, ln: Valóság, 1993. 4. szám, 18-27. old.; Prepuk Anikó: A zsidóság Közép- és Kelet-Európában a 19-20. században. Debrecen, 1997; Karády Viktor: Zsidóság, modernizáció, polgárosodás. Budapest, 1997.
