Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - Kőbányai JÁNOS: A magyar zsidó értelmiség kialakulása

met városban fejlődik ki Bessenyei, Kármán József, Kis János és Kazinczy, Döbrentei és Rumy Károly György. Kármán az Urániát

26 Schedius német író társaságában indítja el. [... ] A haladás és a maradiság hívei egyaránt a köznemesi rétegből származtak. Sőt megesik az is, hogy a haladás forradalmi elvét főurak képviselik, míg a plebejus eredetű dunántúli katholikus papok, a nemesség eredetéhez asszimilálódva, a maradiságot hirdetik. A kettéágazást nem az osztályhelyzet, hanem a művelődéstörténeti viszonyok és szellemi hatások magyarázzák. Általában protestáns íróink, akik a haladó nyugatos törekvések képviselőivé válnak, mégpedig elriasztóan sivár állapotaink és különbnek megismert idegen példa ellentétének hatása alatt. Előkelőbb fiaik sűrűn látogatják a genfi és a holland egyetemeket, Bessenyei Bécsben mozdul meg, másokra a dunántúli és felvidéki német városok vannak hatással. S az igényesebbek, miurán megismerkedtek a német városokkal, nem lelik örömüket a magyar vidék szórakozásaiban" - összegzi Komlós Aladár ezt a magyar-magyár akkulturizációt. A magyarosodni kívánó zsidók tehát nemcsak választottak, hanem egy nem kész kultúrához csatlakozással ki is jelölték a választás következményeként adódó szerepvállalásukat: nem a kulturális szinten felfelé emelkedő elsajátítást (akkularizációr), hanem az első akkulturizációval már megszerzett szellemi javak beépítését, közvetítését abba a képlékeny, kereteit kitapogató és kialakító kultúrába, amelyben maguk is tartósabb otthonra kívánnak lelni a társadalmi felemelkedés, a teljes társadalmi emancipáció reményében.

28 Ez az ígéret, s a beváltáEz a magyar nyelven önálló irodalmi műveket kiadó folyóirat Pesten jelent meg 1794—95-ben. Komlós Aladár: Irodalmunk társadalmi háttere. Budapest, 1947. 49-50. old. Új kiadása Dallos Eszter kiegészített jegyzeteivel és Kőbányai János utószavával, Budapest, 2006. Ebben a feladatvállaló, a hozzá történő asszimilációval egybekötötten egyúttal a meg is valósító kezdetekben a német asszimilálódóké volt a főszerep - értelemszerűen, hiszen mind a kereszténységhez, mind az uralkodó nemzetiséghez tartozásuk nem gátolta szerepteljesítésüket. A magyar irodalomtörténetírást mint tudományt egy dilettáns szépirodalmi próbálkozásokkal induló német asszimiláns indította el: Toldy Ferenc (1847-ig Scheidel) (Buda, 1805-1875, Budapest)volta modern magyar irodalom kezdetén a kánonfelállító. Erkel Ferenc (Gyula, 1810-1875, Budapest) a magyar nemzeti opera, műzene, modern zeneoktatás megalapítója, s emblematikus művek, többek közt a nemzeti himnusz zenéjének szerzője szintén német. (Mestere és felesége már zsidó; lásd a Magyar zsidó lexikon, szerk. Újvári Péter, szócikkeit.) S ha már a legérzékibb műfajnál tartunk, ami az irodalomnál is szignifikánsabb mutatója a szerepvállaló asszimilációnak: a modern műzene Erkel előtti képviselői közül a cigány Bihari János (Nagyabony, 1784-1827, Pest), az olasz eredetű Lavotta János (Pusztafödémes, 1764-1820, Tállya), a cseh Csermák Antal (Cseh- vagy Morvaország, 1774-1822, Veszprém) és a zsidó Rosenthal—Rózsavölgyi Márk (Balassagyarmat, 1788-1848, Pest) nevét kell megemlíteni. Az utóbbi nevéhez fűződik olyan emblematikus táncok muzsikájának a megalkotása, mint a körmagyar és a csárdás. Nemcsak az egész korszak, de a magyar irodalomnak talán legreprezentatívabb költője, Petőfi Sándor is asszimiláns: szerb apa, Petrovics István és szlovák anya, Hrúz Mária gyermeke. Az ó egész életműve és az attól elválaszthatatlan élete mint műalkotás éppen a reformkorm és az 1848/49-es forradalom megtestesülése, amelynek a romantikus lehetőségei oly attraktívnak mutatkoztak a több irányból is érkező asszimiláció számára.