Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)
KOR, ESZME TÖRTÉNET - Ujvári HEDVIG: Asszimiláció, nyelv és identitás problematikája a fiatal Max Nordaunál és HerzI Tivadarnál
alapjait. Visszaemlékezéseiben így vall erről az időszakról: ,J\ kis Max már ötéves kora előtt a zsidó iskolába járt, és mivel már tudott írni és olvasni, rögtön osztályelső lett. Német nyelven folyt az oktatás, mivel ez akkor Pest majdnem minden körének érintkezési nyelve volt. A német kultúra volt az egyetlen, amelyet komolyan vettek, mivel a magyar valami alsóbbrendű, sőt barbári állapot kifejezője volt. A fiatal diák elkápráztatta tanárait mind a megfígyelőképessége és gyors felfogása, mind a nem szokványos emlékezőtehetsége révén. Mindig a legjobb osztályzatokat kapta, és nem lehetett kétség afelől, hogy az elemi osztá12 lyok után a gimnázium következne." Herzl szintén ebben az iskolában kezdte meg tanulmányait 1866-ban, de már magyar nyelven. Az 1860-as években ez az intézmény nem számított a német nevelési elvek fellegvárának, így nem is olyan gyerekeket vártak, akiknek a szülei a magyar kultúrához kevésbé, de a zsidó hagyományokhoz annál jobban vonzódtak. Inkább olyan tanintézet volt, amely szem előtt tars s • I3 totta a magyarosítási politikát. Ha a Herzl-szülők meg akarrák volna óvni gyermeküket a magyar hatásoktól, akkor azon zsidó szülők példáját követték volna, akik gyermekeiket katolikus, evangélikus vag)" skót missziós iskolába adták. 4 Bár az okatatás nyelve a magyar volt, valamint a tankönyvek is magyarul íródtak (esetleg németből fordították őket), a bizonyítványt két nyelven adták ki. Ebből kiderül, hog>" Herzl nem ért el kimagasló eredményeket, csak elsőrendű volt. 15 Mivel Jacob Herzl nag)" figyelmet fordított gyermekei nevelésére, ezért a kor szokásainak megfelelően magántanárt is fogadott a fia mellé. Vélhetően az 1868/69-es tanév egészében A zsidó iskolák programjával egy rabbikból álló testület foglalkozott 1851-ben. Löw Lipót rabbi a heder és a jesiva modernizálását javasolta. A zsidó iskolai oktatás alappilléreinek az emberi, zsidó vallási és magyar nemzeti nevelést tekintette. A konzervatív körök azonban nem helyeselték a világi tárgyak előtérbe állítását. Lásd: Komoróczy:,4 zsidó Budapest, 2. kötet, 377-379. old. továbbá: Felkai László: A zsidó iskolák tantervi változásainak sajátosságai. In: A zsidó iskolaügy története Magyarországon. Budapest, 1994 ( = Neveléstörténeti Füzetek 14.), 39-48., főleg 40. old. valamint Hedvig Újvári: Die exemplarische Schulkarriere eines 'deutschen' Juden im Pest des 19. Jahrhunderts: Max Nordau. In: Zeitschrift für Religions-und Geistesgeschichte, 2002. 2. sz. 138-153. old. Erinnerungen, 16. old, Nordau visszaemlékezéseiben pontatlanul adja meg az iskolakezdését. Az 1855/56-os tanév végén kiadott iskolai értesítőből - Erstes Programm derisr. Haupt- und Unterrealsschule. Für das Schuljahr 1856 - ugyanis kiderül, hogy Nordau hatévesen kezdte el az elemit. Név szerint is kiemelik a kitűnő tanulmányi eredményt elért első osztályosok között. Vö.: Ért 347/1855-56. 13 A magyarbarátság mögött Handler szerint az Izrealita Magyar Egylet állt. Egy birodalmi intézkedés értelmében tetemes összeget kaptak vissza, amelyet korábban a zsidókra bírságként róttak ki a 48-as forradalom lelkes és aktív támogatása miatt, Az egyetlen kikötés az volt, hogy felekezeti fennhatóság alatt álló iskolarendszert építsenek ki. A zsidó iskolák azonban felülmúlták az intézkedés szellemiségét, magyarosítási törekvéseikben túltettek a keresztény magyar iskolákon is, a tanárok a hazafiság fanatikus propagátoraivá váltak, és hajthatatlanul küzdöttek a német hatás ellen. Vö.: Handler: Dori, 44, old. 14 Uo. 43-44. old. 15 Uo. 45. old.
