Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - Ujvári HEDVIG: Asszimiláció, nyelv és identitás problematikája a fiatal Max Nordaunál és HerzI Tivadarnál

Asszimiláció, nyelv és identitás problematikája a fiatal Max Nordaunál és Herzl Tivadarnál ÚJVÁRI HEDVIG K

ét név, két sors, több érintkezési pont. Herzl neve hallatán közismertebbek életének és tevékenységének főbb állomásai, magyar vonatkozásai, Nordaunál azonban már árnyalni kell a képet. Nem véletlenül, hiszen az orvos, író és újságíró Max Nordau (1849, Pest - 1923, Párizs) termékeny irodalmi munkássága és kiterjedt cionista tevékenysége ellenére mára a feledés homályába merülr. Számos európai újság jegyezte tárcaíróként - többek között 35 évig dolgozott a Vossische Zeitungnak, rendszeresen írt a Neue Freie Pressének -, 34 évesen Európa-szerte ismertté vált kultúrkritikai bestsellerével, a Die conventioneilen Lügen der KulturmenschheitxeX, majd egy évtizeddel később (1892/93) az Entartung című munkájával végleg beírta magár a fin de siècle szellem- és fogalomtörrénetébe. Művei - kultúrkritikai monográfiák, prózai művek, drámák, cionisra írások, elenyésző mennyiségben versek és orvostudományi közlemények - rövid időn belül több kiadást értek meg és 17 nyelven hozzáférhetők. Nordau 1849-ben egy pesti orrodox zsidó családban látta meg a napvilágot, ám sikereit már végleges letelepedésének színhelyén, Párizsban érte el. Noha átfogó Nordau-kurarásról nem beszélhetünk, mégis az 1880-as évek után keletkezett művek azok, amelyek ha szórványosan is, de kortörténeti vagy a konkrét művet tárgyaló tanulmányokban helyet kaptak. Eletének első harminc évéről mindeddig nem sokat tudtunk: kézikönyvek, lexikonok ha egyáltalán tarralmazzák a Nordau

1 címszót - az említett időszakból csupán a születés helyére és idejére, az orvosi tanulmá-