Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - HADAS MIKLÓS - ZEKE GYULA: Vázsonyi Miklós önéletmondás (Részlet)

mint igazságstruktúra. Úgyhogy egyszerűen éltek, otthon voltak, megvoltak, és ez az egész kevésbé számított nekik. Nagyon ritkán éreztem a metafizikai megtendülést a nem zsidókban Magyarországon, de ort van Pilinszky... Érzem azóta is a hiányát a metafizikának, viszont érzem az azzal járó mély, mély szomorúságot és megrendülést a legpimaszabb és legaljasabb zsidóban is. Ha egyszer négyszemközt kerülsz vele, és elkezdesz beszélni, aki negyvenen, ötvenen felül van, abban bizony ez megvan. Szóval, akinek az üldözésről a szüleitől és nem a nagyszülőktől van még némi tudása. És hát főleg azoknál, akik valahogyan átmentek a dolgon, akik túlélők, bármelyik nemzedék. Azoknak a számára ez egy egészen sötét katasztrófa volt, mert addig azért hittek Istenben. Most ez egy bizonyos rendet ad az életnek, tehát a neológok Istent mint értékstrukrúrát élték és vállalták. Ez omlott végleg össze az üldöztetésekkel és '44-gyel, és terelte a politikai baloldalra a zsidók jó részér, ahol annak előtte csak a sikertelen rétegek kötöttek ki. De hogy a többiek, a nem zsidók mit csináltak? Beszélgetek velük, beszélgetek velük, és sosem értem pontosan, hogy hogyan élték meg a dolgokat. Valószínű, hogy Magyarország egy alapvetően vallástalan ország, és talán arról is van szó, hogy a zsidók, akik magukkal hoztak eg)' igazságstruktúrát a vallásukból, lassan kénytelenek voltak ezt szintén feladni, és ebből a szempontból is hozzáasszimilálódni a tömegek ideológiamentes pragmarizmusához - ha ezt finoman akarom megfogalmazni. Lehet ezt erősebben is fogalmazni, ugye. Számomra mindig kérdés volt, hogy milyen filozófiai premisszákkal él ez a nemzet. Van valami, ami segített a magyar elitnek, és ami tovább él anélkül, hogy tudnák, honnan jön, ez a görög-római győzelem-etika és kirűnésvágy, az excellence, a siker és a kiválóság tisztelete, a virtus, a magyar rómaiság. Ami görög-római hagyomány a magyar elitben, és végig nagyon erősen megvolt a latinitáson keresztül, elokvencia, bizonyos dolgokhoz való értés, életforma, esztétizálás. Ez a hagyomány, amely részint Rómából, részint a barokkból jön, egy kisnemesi barokkból ha tetszik, leszállt mint kultúra, ez viszi talán az egészet, és ez az, ami a külsőségeken átviláglik. Nem látok más értékteremtést, más mentális struktúrateremtő értékvilágot, nem tudom, mi van más. Ez többnyire külsőségeken alapuló - sporadikus szabadságvággyal nyakon öntött—, romanrizáló barokk világ. Isten elvesztése a zsidóságnál a mai állapotokból is nagyon sok mindent megmagyaráz. Magyarázza mindenekelőtt azt, hogy nem törődnek a vallással. A zsidóságot, ha mégis újra felfogják, ők is folklórszinren fogják fel. Szóval, ha most visszajön a zsidó divat bizonyos zsidóknál, akkor az is ilyen folklórszinren és etnikai nívón jön vissza, ami szörnyű. Ez kicsit persze a cionizmusnak is az eredménye, merthogy a cionizmus is mégiscsak annyi-