Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - HADAS MIKLÓS - ZEKE GYULA: Vázsonyi Miklós önéletmondás (Részlet)

külnek, az inkvizíció elől menekülnek ugye, és visszatérők igen gyakran. Portugáliában olyan zsidók, akik már kitértek egy ideje, de most visszatérnek, és a hollandok nem akarnak spanyol kémeket vagy spanyol ügynököket közöttük. És ennek az a garanciája, hogy zsidók. Mert ha zsidók, akkor a spanyolok számára kész, akkor elveszett a lehetőség. Az a biztos, ha a zsidó vallását gyakorló zsidó, és jobb ebbe nem beleszólni - mondják a hollandok, akik ugye csomó vallási problémával, egy nagy vallási konfliktustömegben vannak épp elfoglalva: kálvinisták, katolikusok, stb. -, akkor nem lesz velük probléma. Sőt éppen az a letelepedés feltétele, hogy vallásukat gyakorló zsidók legyenek. Ez az ellenpélda. És ennek köverkeztében a holland zsidó zsidóként él, és aztán később ez Angliában nincs így kimondva, de ott is nyugodtan zsidóként él, nem az az ára a karriernek és a befogadásnak, hogy ki kell térnie. Szóval a kirérés a zsidóságról való elszakadás. Mese nincs, ha nem jönnek közbe auschwitzok, akkor néhány nemzedéken belül annak az embernek a zsidó tudata megszűnik. Hát persze az európai társadalom azért mindig gondoskodik arról, hogy előbb-utóbb a dolog előkerüljön. Úgyhogy nálunk a családban nem az ortodoxokat, hanem a kitérteket volt divat nem szeretni. Most itt azért egy distinkciót tennék. Nem azokról a kitértekről van szó, akiket megszólít egy másik vallás. Tehát Szerb Antal vagy Sík Sándor, velük semmi baj nincsen. Még Radnótival se lenne, ha ezt nem olyan nagyon nehézkesen csinálta volna. Tehát nem azokkal van baj, akiket megszólít egy másik vallás, valóban katolikusok lesznek, vagy protestánsok. A nagyapámnak volt egy nagyon jó mondata erre: „Nem szeretem azokat a szabadgondolkodókat, akiknél a szabadgondolkodás azzal kezdődik, hogy kikeresztelkednek." Ebben nagyon sok minden benne van. Nem voltunk tehát a szónak abban az értelmében véve asszimilánsok, hogy ne vállaltuk volna a zsidó közösséget, annak minden negatív tartalmával. Szépen kifejeződött ez mondjuk akkor, amikor a nagyapámat kinevezték igazságügyi miniszternek. Néhány nappal később voltak a nagy ünnepek. 0 akkor az egész sajrót értesítette, hogy el fog menni a Dohány utcai zsinagógába, és ő fogja a tóránál olvasni a napi szakaszt, a heti szakaszt. És kérte, hogy jöjjenek el, és ezt írják meg, és kalapban le volt fényképezve az újságban, merr azt akarta jelezni, hogy igenis nem adta fel a hitét attól, hogy miniszter lett. Míg az egész polgárság - ahogy ő nevezte, a mi áruló polgárságunk- a kitéréssel, a címekkel, az egésszel feladta ezt a tradíciót. Ő még tökéletesen értette a zsidó hagyományt, tehát neki nem volt probléma olvasni a napi szakaszt, a heti szakaszt, a tóra heti szakaszát, mert ő még zsidó nevelést kapott a Síp utcai elemiben. Az én családomban az első, aki nem kapott zsidó nevelést, csak hittant, az édesapám volt. De ő is még elég komoly zsidó tudással rendelkezett, és ő meg ahhoz ragaszkodott, hogy en-