Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)
KOR, ESZME TÖRTÉNET - HADAS MIKLÓS - ZEKE GYULA: Vázsonyi Miklós önéletmondás (Részlet)
kultúrájához akarnak asszimilálódni. A neológia azt is jelenti, hogy menekülni, szabadulni akarnak obskurantista rabbiktól és hitközségi vezetőktől. És ezt is általában el szokták felejteni. Hogy milyen mértékben kezd elfogadhatatlan lenni a felvilágosult zsidó nemzedékek számára, hogy ők nem mehetnek egyetemre, nem mehetnek még gimnáziumba sem, hogy ki vannak zárva számtalan dologból, és hogy az ortodoxia maga is elégedetten fogadja ezt a helyzetet. Tehát abban a pillanatban, amint a másik oldalról megindul egy befogadó igény és folyamat, teljesen természetes lesz, hogy a zsidóság tömegein belül is egyre többen mondják, itt élünk több száz éve, tudjuk a nyelvet, szükségképpen, mert ipari munkás igen, de kereskedő nem működhet olyan helyen, ahol nem tudja a nyelvet. Ekkor még nincs ipar, korcsmáros lehet még a zsidó, hát ugye a nyelvet ott is tudni kell. Tudjuk tehát a hazai nyelvet, kívánjuk a nemzeti nyelvet, mondják, szeretnénk, ha a gyermekeink tanulhatnának az állam iskoláiban - amit II. József óta tehetnek meg, - miért maradjunk akkor ilyen hatáskörök alatt? De mondom, jó egy évszázaddal később mi szerertük az ortodoxokat, mert tiszteltük a szellemi érrékeiket. És hát a 18. században még szinte minden zsidó „ortodox" volt. Kitérrek akadhattak, de nem volt nem ortodox zsidó. No most, ez a dolog lényege. Az ortodoxok iránti előítélet az asszimilált zsidóságban, a neológ zsidóság egészében és főleg a kitérteknél, akikről a viccet is meséltem, az eg)' társadalmi előítélet. És öngyűlölet is abban az értelemben, hogy ezek emlékeztetik őket valamire, amitől ők meg akarnak szabadulni. Elmondtam az előbb, hogy ennek a megszabadulásnak jogos és számomra vállalható elemei vannak. Az ortodox kultúra egészében megrekedt, egy kicsit olyan lett, mint bizonyos belterjes iszlám kultúrák. Személyek képesek voltak tudományos eredményekre, de csak ha kiszakadtak belőle. Az ortodoxok a szellemi értékek fenntartása mellett olyan fokon befelé fordulrak, hogy az emberiség számára fenntarthattak egy hatalmas értéket, a zsidóságot, de újat adni keveset tudtak. Most erre lehet azt mondani, hogy igen, a haszidizmus az volt. Igaz, kétségkívül. Ám komolyabb hatásra abban az időben csak a zsidóságon belül tett szert. Ahhoz, hogy nemzetközileg, világszerte mások számára is valamit adjon, az kellett, hogy későbbi asszimilált, cionista vagy nem cionista, de asszimilált zsidók mint Martin Buber, lefordítsák ezeket a dolgokat világnyelvekre, esszékkel lássák el, bevezetéssel lássák el, és kommunikálják. Jellemző módon Achad Haam is a világban megmaradó diaszpóra szellemi közponrjaként képzelte el Izraelt és a feltámadó héber nyelvű irodalmat és kultúrát. Önmagában véve a haszidizmus is - csakúgy, mint a vahabitizmus, most ne keverjük össze, de - egy befelé szóló valami. Emögött a bezárkózottság mögött elmondtam az előbb a szociológiai, a negatív részt. De azt minden neológnak