Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - HADAS MIKLÓS - ZEKE GYULA: Vázsonyi Miklós önéletmondás (Részlet)

ciós törvény, ahol a magyar parlament az 1849-es törvényt újra előveszi, és báró Eötvös József vezetésével megcsinálja a zsidó emancipációt. Ezt követően, az 1868-as zsidó kongresszuson alakul ki a három típus, a neológ, a status quo ante és az ortodox irányzat a zsidóságon belül Na most, a mi családunkban az ortodoxokat tisztelték és szerették. Ugyanakkor tudták azt is, hogy az ortodoxia társadalmi programja emancipációellenes, minthogy a rabbik legitimációja és hatalma a községeken belül az államhatalomnak vagy a földesúri hatalomnak való alávetettségen alapult. Az emancipációt, a polgári jogegyenlőséger megelőző évszázadokban a zsidó községek belső közhatalmi funkcióit ez tartotta fenn, hogy minden adót az össz-zsidóságra vetettek ki, amelyeket azután a korrupt vagy esetleg nem korrupt rabbik és a hitközségi vezetők osztottak el a zsidóságon belül, akiknek századokon keresztül kooptatív volt a legitimációja. A rabbik, illetve a hitközség megválasztja azt a rabbit, aki a hitközségi elitnek megfelel, és ez a hitközségi elit nagyon erősen együttműködik a mindenkori kormányokkal. Ezek a közösségek Európában évszázadokon keresztül működő közösségek. Uralkodnak a zsidóságon belül annyiban is, hogy a zsidók egymás közötti pereiben ők az illetékesek, és nem az állami bíróság. A királyi vagy földesúri bíróság csak ott illetékes, ahol zsidó és nem zsidó ügyéről van szó. Ez annyit jelent, hogy a rabbik és a hitközségi vezetők mindenkoti pozíciója ennek az állami diszkriminációnak a függvénye. A zsidók ugyan számtalan dologból ki vannak zárva, de ezt ők örömmel vállalják, mert őnekik ez nagyon kellemes. Nem szenvednek attól, hogy a zsidó nem lehet egyetemi hallgató, mert addig biztos, hogy csak talmudista lesz vagy esetleg orvos, és elfogadja az ő hierarchikus uralmukat. Ezeket a belső uralmi viszonyokat az is garantálja, hogy nincsen szekularizált ortodox zsidó értelmiség. Ahhoz ki kell válni a zsidóságból előbb-utóbb. Vagy a község taszítja ki az ilyent, mint Spinozát. Szóval az ortodoxokat nem kell idealizálni abból a szempontból, hogy fenntartották a zsidóságot, az ortodoxok fenntartották az írni-olvasni tudást, fenntartottak eg)- hatalmas szellemi nívót az elitben, de semmiképpen sem nevezhetők nem kollaboránsoknak. Ok voltak az igazi kollaboránsok. Nem az üldözésben természetesen, de a diszkriminációban. Amit Hátam Szófér, a nagy tekintélyű pozsonyi tudós rabbi úgy mondana, hogy ne engedjetek be bennünket, legyünk szétválasztva. Tehát szétválasztás, gettó a szónak abban az értelmében, hogy a zsidó az csak zsidó dolgokat csinálhasson, és a nem zsidók csinálják a nem zsidó dolgokat. És az emancipáció számukra rossz dolog, mert annyit jelent, hogy ezek az ortodox rabbik a hatalmukat részben elveszítik. Ebből a zártságból kezd kimenekülni a zsidóság egy

7 része a 19. század első harmadától. A neológia nem csak annyit jelent, hogy az emberek a meglévő ország nyelvéhez és