Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)
KOR, ESZME TÖRTÉNET - KÖVÉR GYÖRGY: A regále-bérlettől a virilizmusig
kapcsolatban, hogy annak célja nem más, mint hogy kihúzva a magyar birtokos lába alól a talajt, megszerezze annak birtokát. (Némileg ütközik ezzel az a párhuzamosan hangoztatott vád, hog)' a zsidó bérlő csak kiuzsorázza a földet, aztán továbbáll.) 9 A „meggazdagodva tulajdont szerezni és elfutni" teória logikailag sántít: ha eredendően az a cél, hogy a bérlő megvegye a birrokot, akkor nem igazán érdekelt a kiszipolyozásában, ha meg eleve tovább akar állni, akkor nem okozhat olyan nagy örömet számára a tulajdonszerzés. Az intenció utólagos tételezése nem bizonyítható. Ugyanakkor számtalan esetet ismerünk az ellenkezőjére. Kezdve Hatvány Lajos regénybeli alakjától, Bondy Hermanntól egészen Szabolcsban Apagyi Simon legendás történetéig, „aki éjnek idején pisztollyal kényszerítette Leveleki Siet arra, hogy apagyi 1100 kat. holdas birtokát megvegye". 10 Az igazság azonban az, hogy nemcsak horizonrális metszetekben tudunk keveset a bérletekről, hanem diakronikusan is - néhány esettanulmányt leszámítva - alig valamit. Nyilván megvan a forrástani oka is annak, hogy ezen a téren túlteng a feltételezés, hiszen a levéltáraknál inkább a tulajdonosoknak volt esélye a fennmaradásra, a bérlőknél nagyon kevés. Tudomásunk szerint Beksics Gusztáv volt az első, aki - a virilis listák alapján több megyében és országosan is kísérletet tett az 1880-as évek elejére a zsidó birtok arányának becslésére. Szerinte Szabolcs 219 legnagyobb egyenes adót fizetőjéből (168 keresztény, 51 zsidó) 156 kenik birtokosként a listára, s közülük 114 volt keresztény és 42 zsidó. 1 Anyaggyűjtése is9 A kontradiktorikus érvelés „klasszikus" példája Petrássevich Géza „alapműve". Eszerint a folyamat azzal indul, hogy a zsidó bérlő kezdetben „megadja a legmagasabb árt is, csakhogy bérlethez jusson". Aztán amikor „lejár a szerződés, kimutatja, hogy a föld hozama jelentékenyen csökkent s új ajánlatot tesz alacsonyabb összeggel". Közben folyik az eladósítás. „A vége aztán az a játéknak, hogy új bérleti szerződésre már nincs szükség, mert a zsidó bérlő időközben konvertálván a földön fekvő terheket, megvette a birtokot. így lesz a zsidó bérlőből nagybirtokos. Kisbérleten és hagymán kezdi, nagybirtokon és libamájpástétomon végzi." A latifundiumok urait sem kímélő érvelés azzal vádolja a bérbeadókat, hogy „azért dobják zsidóknak prédául oda földjeiket, hogy azok kihúzzák belőle az utolsó csepp zsírt is, aztán meggazdagodva odább álljanak s mint kiégett salakot dobják vissza nekik a rögöt". Petrássevich Géza: Zsidó földbirtokosok és bérlők Magyarországon, Budapest, 1904. 16-17. old. io Vácz Elemér: Adatok a szabolcsi zsidó birtok történetéhez. In: Szabolcsi Szemle, 1944. 42. old. A legenda forrásaként a szerző Kubinyi Zoltán ny. főszolgabíró személyes közlését jelölte meg. h Censor [Beksics Gusztáv]: Társadalmunk és nemzeti hivatásunk. Budapest, 1884.109-112. old. Ugyan nem közli, hogy mi alapján különítette el felekezet szerint a viriliseket, de mivel a birtokosokat - régi és új földesurakra tagolva - név szerint közli, adatai ebben a vonatkozásban ellenőrizhetők. Nagyobb gond ennél, hogy az eszláriak közül Ónody Gézát szerepelteti a névsorban, s a régi középnemes birtokosok közt sorolja fel, holott tudjuk, hogy ő 1880-ban eladta földjét és azután csak bérelte. Eszerint a virilis listára földbirtok alapján feliratkozottak birtokosok és bérlők vegyesen, s ezt az egyenes adó végösszege alapján nem is tudhatta elkülöníteni.
