Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - KÖVÉR GYÖRGY: A regále-bérlettől a virilizmusig

mertetése végén országos általánosításban Beksics - bár a levezetéssel adós maradt az alábbi konklúzióra jutott: „Ha tehát azon kérdésre akarnánkválaszolni, mily arányban vesz részr a zsidóság az összes magyar földbirtokban, a válasz nem lehetne más, mint csak az, hogy körülbelül népességi számának arányában, vagyis a magyar földbirtoknak csak 5%-je [sic!] van zsidó kézen, a minr a zsidóság az összes népességnek 4.44%-jét ké• »12 pezi. Beksics tehát egyrészt az - adó nagysága alapján becsült - „birrokmegoszlást" a népességarányra vetíti. Forintot emberrel hasonlít össze. Másrészt adataiban nem különíthetők el a földtulajdonra és a bérletre vonatkozó számok. Hogy a virilis jegyzékek alapján a földbirtokosok és bérlők megkülönböztetésével milyen óvatosan kell bánni, arra jó példát szolgáltatnak Takács Péter kutatásai. A korai listák ugyanis sem foglalkozás, sem adófajrák szerinti megoszlást nem közöltek. Takács 1886-tól tudta kimutatni a megfelelő bontásban a szabolcsi birtokosokat és bérlőker. Eszerint míg az 1887-es megyei virilis listán szereplő 165 birtokosból 70 volt zsidó, 6 bérlőből pedig 4, addig 1895-ben 163 birtokosból 66 zsidó, a 23 bérlőből pedig 21, 190l-re pedig a megfelelő arányszámok 137 birtokosból 50, illetve 38 bérlőből 34.

13 A közölt adatokból - a „ki számít zsidónak" meghatározásának problémái miatt is most inkább arra irányítanánk a figyelmet, hog)' miközben a listára lárhatóan birtokosként könnyebb volt felkerülni, mint bérlőként, a virilisek között a századvégen a bérlők súlyának emelkedése megelőzte és meghaladta a birtokosok számának visszaesését. Végső soron tehát a birtokos virilisek között a zsidó birtokosok száma is hanyatlott a jelzett korszakban, ami szintén ellentmond a bevett sztereotípiának. A gazdacímtárak alapján a vészkorszak fajvédő nyíregyházi levéltárosa már a községi szintig hatolt a szabolcsi adatok közlésében: nagyon óvatos becsléssel 1903-ra nem egészen 5 százalékra tette a 100 holdon felüli zsidó birtok és 16 százalékra a zsidó bérler arányát Eszláron (a megfelelő számarányok Szabolcs megyét illetően nála 10,9 százalék, illetve 19,5 százalék).

14 Eszlár Uo. 123. old. Adatai kevert jellegének (birtok és bérlet vegyesen) nem lévén tudatában, később hozzáteszi, hogy „a földbérletnél (közép- és nagybérlet) szinte többséget képez [,..]", erre azonban semmilyen bizonyítékot nem hoz fel. Uo. 124. old. Takács Péter: Szempontok a Szabolcs megyei virilisták társadalmi helyzetének elemzéséhez. In: Alföldi társadalom, 1990.1. k. Békéscsaba, 1990. 68 és 73. old. Hogy a „zsidókat" „felekezeti anyakönyvek" vagy úgymond „név" alapján különítette el, azt nem tudatja. Tény azonban, hogy a Takács által - helyesen - 841 hold bérlőjeként emlegetett Ónody Géza (uo. 75. old.) az 1895-ös nyomtatott szabolcsi virilis jegyzékben „birtokosként" szerepel, tehát birtokos és bérlő megkülönböztetésére ezek a listák nem igazán megbízhatóak. Ezúton köszönöm Gottfried Barna kollégának a megyei virilis névjegyzékek gyűjteményének rendelkezésemre bocsátását. ii Vácz: /'. h. 50. Módszertani szempontból igyekezett a kor elvárásainak skrupulózusan megfelelni: „Az 1903. évi összeállításnál talán túlzott óvatossággal is jártunk el, mert azokban az esetekben, ha a tulajdonos vagy a bérlő faji hovatartozandósága nem volt kétségtelenül megállapítható, nem vettük zsidó birtoknak illetve bérletnek [...]. Talán ennek tulajdonítható összeállításunk és a Petrássevich