Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - KARÁDY VIKTOR: Zsidóság Budapesten a 20. század első felében

litási stratégiaként alkalmazott „túliskolá­zás" stb.) állandóan javult, addig a nem zsi­dó népességben a művelt rétegek újrater­melése a kiegyezés utáni évtizedekben jól megfigyelhetően stagnált vagy arányait il­letően egyenesen megtört. 90 Még 1910 és 1920 között is folytatódott a fővárosi zsidóság különleges iskolai tőke­szerződésének üteme, bár - a háború gene­rálta ismert konjunkturális okokból - a ko­rábbinál lassabban. A világháború évtizedé­ben az izraelita felekezetű férfiak nyers szá­ma Budapesten gyakorlatilag nem változott (105 000), azonban a nyolc középiskolai osz­tályt vag)- annál többet végzettek aránya 20 százalékkal, a hat középiskolai osztályt végzetteké 25 százalékkal és a négy közép­iskolai osztályt végzetteké 42 százalékkal emelkedett. 91 Mindez annak ellenére tör­tént, hogy a forradalmak és az ellenforrada­lom kiváltotta antiszemita krízishelyzet „ki­keresztelkedettjei" (a fővárosi zsidóság mintegy 3 százaléka), a politikai okokból külföldre menekültek és természetesen az egyetemeken lezajló antiszemita atrocitá­sok, majd a numerus clausus elől a határokon túlra vag)' vidékre távozók is elsősorban a művelt zsidó rétegek számerejét gyengítet­ték. (Ugyanakkor azonban tudjuk, hog)' az elcsatolt területekről betelepülő nemzcthű zsidó - akárcsak a többi - középosztálybeli­ek előszeretettel gyülekeztek Budapesten). Bár a zsidóság iskolázottsága tovább javult, a zsidókés nem zsidók közötti különbségek a világháborút követő időkben inkább csök­kenő tendenciát mutattak, elsősorban az 1920 őszéről bevezetett numerus clausus hatá­sa alatt. Ezt legkonkrétabban a főiskolát végzett fővárosi zsidók nyers számainak szá­mottevő csökkenése tükrözi (1920-ban 9282, 1930-ban már csak 7569). 92 Az iskolázottsági szintek felekezetsajátos eltéréseire még számos jelzést lehetne moz­gósítani. Fontosabbnak tűnik azonban an­nak tisztázása, hog)" a fentiekből egyértel­műen kivilágló „zsidó túliskolázás" mennyi­re eg)" polgárosodorrabb rétegszerkezetű aggregátum egyfajta „osztályprivilégiuma­ként" s mennyire sajátosan a zsidóság társa­dalmi érvényesülési stratégiájának termé­keként értelmezhető, amelynek nincsenek vag)" nem ilyen erősek a megfelelői más fele­kezeti csoportoknál. Ennek tisztázására ér­demes összevetni az iskolázottak és az ér­telmiségi jellegű tevékenységet folytatók egymáshoz viszonyított számarányait. Ha csak a férfi népességet vesszük figyelembe, amely az aktív értelmiség körében ebben az időszakban úgyis döntő túlsúllyal rendelke­zett, 1910-ben a négy középiskolai osztályt vag)" ennél többet abszolvált budapesti zsi­dók több mint kétszer annyian voltak (214 százalék) mint a közszolgálatban, a szabadértelmiségben és a magántisztviselői rétegben tevékenykedők. A keresztény né­pességben ezzel szemben az ugyanazzal az iskolázottsággal rendelkezők számai éppen csak meghaladták (formálisan alig 104 szá­90 E „hosszú stagnáláshoz" ld. Karády Viktor: A középiskolai elitképzés első történelmi funkcióváltása Magyarországon (1867-1910). In: Educatio, 1995. 4. sz. 639-667. old. 91 A számítások adatforrásai: MStK, 61. 540-541. old. és MStK, 73. 214-215. old. 92 MStK, 73. 214-215. old. és MStK, 96. 324. old.

Next

/
Thumbnails
Contents