Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Asszonyt kísér - Istent kísért (Részletek)

Eszerint ma megint találkoznom kell Ágnessel. Azt kezdtem magamon tapasztalni, hogy az elveimnek nincs elég mély fundamentuma rakva, nem bírják meg az emeletet. Illusztrálta a barárságos levelet egy másik, amit az országházban kézbesítettek. (Mert vannak már okos emberek, akik kitalálták, hogy az olyan embernek, aki nem magában van a világon, nem minden levelet tanácsos a lakására címezni: ott az könnyen a cigányutcára szaladhar; az országházban is van posta, s az előcsarnokban ki van függesztve a hosszú lajstrom. A kényes természerű leveleket ide adresszálják. Ezt jól esik elárulnom; hadd gyanakodjanak más képviselőkre is, ne csak énrám.) Tehát ott varr rám a levél, amit senki sem írt más, mint Haggeus úr. Nem titulált már Koribanya Ignácnak: felfedezte, hogy tudja az igazi nevemet, s ez becsértékemhez igen nag)-ázsióval járul. Merr már teljes bizodalma van hozzám. Minthogy az irredenta számára akar pyranasratorokat készíteni, annálfogva semmit sem tarr mélrányosabbnak, mint hogs- a kormány adjon neki előleger a pyrotechnikai műhelye nagyszabású felszerelésére, ő aztán majd leszolgálja azt petárdákban (amiket a miniszterelnök, meg a szabadelvű klub ajtajai előrr durrogatnak el). Mivelhogy pedig én egyszer már a kormányelnöknek a szivarjár meg hagytam az én szivaromnál gyújtani, ezen befolyásomnál fogva semmi sem lesz könnyebb, mint azt a csekélységet kieszközölnöm a számára: inkább majd ő maga ezért interesbe ír egypár cikket a Volksblattb-â. a kormánypárti korrupcióról. Csak hogy „adjad uram Isten, de mindjárt!", merr a körmére van égve a dolog. Ha ma meg holnap hozzá nem juthat, készebb a légbe röpíteni a gyárát, hogysem reményei porba omlását túlélje. Kezemben van a boldogsága. Kívánjak érre bárminő viszonszolgálatot. Nincs olyan kincs a keze ügyében, amit tőlem sajnáljon. Válogathatok. Egész családja holtomig lekötelezettem marad. Visszautasítás esetén nem áll jót a történhetők felől. El van szánva a legvégsőre. Kér nagyon, hogy látogassam meg a házát, ha még van a szívemben egy húr, mely megrezdül. Érthető volt. Hiszen arra való az embernek a befolyása, hogy kérjen a minisztertől valami gráciát, s azalatt praktizáljon a széke alá egy petárdát, s csak arra ügyeljen, hogy addig fel ne robbantsa, amíg meg nem kapta, amit kérr. Beszéltem hár; de nem a miniszterrel, hanem azzal a kereskedővel, aki a gyapjúmat megvette; hajlandónak mutatkozott kétezer forintot előlegezni - váltóra, - föltéve, ha még két jó nevet íratok alá. Ezt elintézve, azon lélektani adatot jegyeztem fel, hog)- az embernek sokkal szilárdabbak az elvei, sokkal törhetlenebb az erénye ilyenkor, mikor pénzzavarban van, mint mikor fölösleg van a pénztárában. Vajon mi oka lehet annak?