Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Asszonyt kísér - Istent kísért (Részletek)

Mai nap nem szövetkeztem semmi tarokkpartira a klubban, sem a Budai kaszinóba nem mentem piquétezni. Azzal vágtam ki magamat, hogy hét órakor színházba kell mennem. Pontban ott is voltam a Duna-parton, ahol a minap találkoztam Ágnessel. Szép, meleg tavaszutói este volt. Egész nap troópikus hőség, estefelé lang)' meleg. A virágzó akácfák balzsamiliara tölték el a léget. Ott jött Ágnes a nagy, messze vereslő áruraktár felől. Könnyű nyári öltöny volt rajta. Sajátságos varázs van abban, mikor egy hölgyet, akit télen ismertünk meg, s megszoktunk mindig prémes ködmenkében látni, egy tavaszi napon megpillantunk a meleg évszakhoz öltözve; könnyű, lengeteg ruhában. Régóra is nem lártuk már egymást, nekem egy örökkévalóságnak retszett. Nem tagadhatom el, hog)'jólesett őt látnom. Ámbár a szívem hangosan vádolt. O ugyanolyan ártatlan volt, mint egy alvó gyermek, de az én vétkem el nem tagadható, amit miatta elkövettem. Van már abban lopás, rablás, gyilkosság, árulás, hitszegés, hamisítás. Minden! Úgy sietett elém, mikor meglátott. - Féltem, hog)" nem jön el - rebegé. - Hogyne jönnék, mikor azt a levelet kaptam. -Melyik levelet? - kérdé, és egész tekintetében meglátszott a rertegés. - No, hát a Kozákét. - Eh mit? Az csak őrjöngő. De hát a másikat? Nem akartam neki megvallani a másikat. Nem küldött nekem Kozák űr egy zsebóraformát? - Ne beszéljünk arról. Jó helyen van az, oda retteni, ahová a többit. - De kedves barátném, azt már mégse tegye oda. Az egy veszedelmes portéka, ami magáról jön működésbe. - Tudom, meg voir nekem jól magyarázva. Nem fogja ön azt meglátni soha. De szóljon a másik levélről, amit az atyámtól kapott. - No, az üzleti levél. - Amelyben önt meghívják, hog)" ma vagy holnap, vag)" valamelyik este látogassa meg a házunkat. Ön azt nem fogja tenni. - Olyan nagyon gyűlöl kegyed engem? A leány nem felelt semmit, csak rám nézett két nag)" szemével, és nagyot sóhajtott. -Ön nem jöhet oda hozzánk. Bátyám fekete himlőben fekszik, ott abban a szobában, amely az enyimhez vezet a kert felől. (No ez szép biztatás! A gyermekeim a fekete himlő elől futnak hazulról, s én azt most vigyem nekik haza a helyükbe.)