Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Asszonyt kísér - Istent kísért (Részletek)

rű esztendő lesz a következése. Vannak bizony gonosztettek, amik a jó társaságnál virtusszámba mennek. Minden ember kinevetne vele, akinek elmondanám, hogy itt van nálam eg)" kulcs, amivel a paradicsom ajtaját lehetne felnyitni, s én nem merem azt használni; hanem hazamegyek vele, leteszem magam elé az asztalra, s úgy beszélgetünk ketten egymással. Itt már vag)" be kell menni, vag)" vissza kell fordulni, de küszöbön állva maradni nem leher. Még álmomban sem tudtam menekülni azoktól a szép szemektől, amik ha lecsukták a szempilláikat, engem is úgy odacsuktak, hog)" börtönbe zárt fogoly voltam alattuk, ha pedig rám néztek, úgy eltaszítottak, hog)" azt hittem, a holdba repülök. Másnap pedig nagy ütközet volt az országházban. Generális szavazás, név szerinti, a büdzsé felett, négy heti kemény vita után. Minden párt összekaparta mindenünnen a legelrejtettebb szavazatait is. Láttunk ismererlen ábrázarú képviselői lopvanőszőker, mint a gombákat előteremni, akik különben egész eszrendőn át mint spórák nyugosznak a levél alarr. Hallottuk a horvátokat „tam"-mal szavazni. Még a betegeit is felhozta minden párr; sőt még azok is elhagyták az ágyat, kik reggel szoktak lefeküdni. A szavazás kezdete előtt a zárbeszédek után 32 fok hőség mellett már opálr járszott idebenn a teremben a levegő, s a sűrű gőzkör olyan volt, mint a tengerfenék, amelyből a szélsőbali, övig érő szakállas alakok úgy tünedeztek elő, mint egy-egy tengeri isten. A legfelső szélső padon ült egy, aki emlékeztetett a hidrára, aki nyolc minisztert szokott a gyomrába eltemetni. A karzatokon főtt a szorgalmas hallgatóság a közös párában; de kirartott mindvégig; pedig rég elmúlt dél. Azok a tisztelt úrhölgyek odafenn bizonyosan nem otthon ebédelnek, s azok a tisztelt diák urak valószínűleg sehol sem. Egyszer csak megakad a színházi látcsövem egy ismerős arcon. Ez a sápadr tekintet, ez az összehúzott, fenyegető homlok: ez az én csendes-üzlettársam, Kozák úr. „Tyhű," ezer ménkű! Erről jut eszembe, hogy énnekem ma ezt az egész házat, a benne levőkkel együtt a levegőbe kellene röpírenem! - Egészen megfeledkeztem róla. - Ez most azt nézi onnan a karzarról, hog)" mikor kelek föl a helyemről, mikor megyek oda az elnöki tribünhöz a villanygép sodronyát összecsatolni a pokoltűz-akna sodronyával, hog)' akkor ő is menekülhessen. Biz ez most, édes csendestársam, lemaradt a napirendről! A te indítványodra ma nem kerül a sor. - Mivel fizessem ki, ha majd felelerre von? - „Kiadatott a kérvényi bizortságnak!" Az „átkos kormány" ezúttal is győzött. S nem süllyedt el alatta a föld, kimondhatatlan súlyos bűneinek terhe alarr.