Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Asszonyt kísér - Istent kísért (Részletek)

Az ipam csak ezt a nagy eseményt akarta bevárni: még az esreli vonattal szándékozott hazamenni. Kikísértem a vasúthoz. Tudom, hogy minden apósnak jólesik az, ha Budapestről hazaindultában avasúti hercehurcánál a veje feladja a bagázsiáját: — valljuk meg, hogy ez a vöknek is jólesik. Az döngött a fejemben, hogy ma este már ismét szabad ember vagyok: nem kérdezi tőlem senki, hog)' hány órakor jövök haza? A rolakodó utazósereg és hordárraj közepett egyszer csak nekem jön egy hordárzubbonyos ember, mintha szándékosan tenné, s jól hátba lök egy málnával, amit a vállán visz, s azonkívül a lábamra rapos. - Jól le akartam hordani: hanem azrán mikor az arcát megláttam, még én mondtam neki, hogy „pardon!" Kozák volt az. Kétségtelen, hogy velem akar beszélni. Semmi sem olyan alkalmas hely a konspirációkra, mint az indóházak előcsarnokai, s ha az ember egész bizrosságban akar lenni, nézzen szét, hol áll egy rendőr? Álljon oda mellé. Utána mentem: nehogy ő jöjjön én utánam. - Mit csinálsz itt? — kérdezem tőle, tyúkszemére lépve. - Pénzt keresek. Otthon szünetel a gyár - válaszolt a sipkaernyőjét lerántva a szemére. - Miszen nagy megrendeléseket kaptatok az irredentától. - Ki mondta? A púpos Thersites? Az mindig vagy álmodik vagy hazudik. -Azok odaát az Adrián túl elébb egy csattanós ténnyel akarják bebizonyítva látni, hogy szövetségükre méltó nép vagyunk; nem pedig csupa nagyszájú árulókból álló nemzet. - Erős szó. - S a te részed a legerősebb benne! Miért maradt el a mára tervezett katasztrófa? - Hár, édes atyámfia, az tiszta lehetetlenség, amit te terveztél. Hiszen nincs az elnöki csengettyű villanygépének semmi megfogható része benn a teremben, a kér sodrony a gyorsirodába szól. Azután a szelelőlyukakhoz sem lehet ám úgy hozzáférni, ahogy te gondolod; mert amint a termet kinyitják, egy teremőr rögtön elhelyezkedik odabenn, s az a hely soha őrizetlen nem marad. - Hát a Phlegeton cseppjei hova lettek? - Azokat úgy elrejtettem, hogy ember rájuk nem találhat. - Ez mind hazugság! -Uram! - Semmi „uram"! Mi nem szoktunk párbajr vívni. Ez marhaság. Mi, akit halálra ítélünk, azt ledöfjük hátulról. Ez az okosság. Köztünk nem szabad senkinek sértve érezni magát, ha szemébe mondják az igazat. Vagy közénk tartozol, vag)" nem tartozol. Ha az első áll, akkor engedelmeskedned kell, és