Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Asszonyt kísér - Istent kísért (Részletek)

Irr megint megakadt a párbeszéd. Nem szóltam neki semmit a tolvajkulcsról. -Volt ön ma reggel óra odahaza? - Igen, most otthon ebédelek. - Mióta? -Amióta új ruhám van, és új bútorom. - Beszélt ön az atyjával ma délben? - O beszélt hozzám. Ennél a szónál már egész rűzláng voir az arca. - Bízott önre valamit, amit nekem át kell adnia? - kérdezem. - Igen: eg)" váltót. - De azt ön nem teszi ugyebár? - veté utána hevesen. - Hog)" mit nem teszek? - Nem jön oda aláírni azt a váltót? Nem akartam megérteni. - Be van ön avatva a mi közös üzletünkbe? - Semmit sem értek belőle. Én nem tudom, mire való az? Haszon lesz-e belőle vag)" kár? Én csak azt tudom, hog)* ön nem jöhet oda azt a váltót aláírni. - Ért ön valamit a váltókhoz? - Semmit. Én csak azt értem, hog)" arra önnek egy nevet kellene fölírni, ami nem az ön neve, s hog)" ezt nincs a világon az a kincs, amiért ön megtegye. - Megtehetném egy esetben. Ha az a váltó nem kerül közpénzinrézerbe, hanem magánhitelező kezébe. Ott azt boríték alá lehet lepecsételni, s aztán mikor vagy az ön atyja kapja meg a fiumei cég megrendeléseért járó összeget, vag)" én kapok a birtokomból nagyobb összeget, teszem: a gyapjú vagy a konda eladásánál, akkor beváltjuk a válrót, s összetépjük, nem beszél róla senki. -Tehát szabad valamit elkövetni, ami nem igazság: ha csak titokban marad? - kérdezé erősen a szemembe nézve. - Nem szabad; de szokás. - Jó embereknél is szokás? - Ha valami jó eredményt érhetnek el vele. Például, ha egy családapa, akinek bizonyos reménye van, hogy három hónap múlva az üzlete sikert fog aratni, annak az időnek a megnyeréseért folyamodik ezen nem éppen korrekt, de senkinek kárr nem okozó fogáshoz. - Képes volna ön ilyen fogáshoz folyamodni a saját ügyében? - Nem. - És akkor igen, ha máson segíthet vele? - Ez már egészen dogmatikus kérdés. - Akkor kell rá dogmatikus válasznak is lenni.