Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)
BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Asszonyt kísér - Istent kísért (Részletek)
- Tudom. Az öreg délelőtt a pénz bolondja, délután a becsületé. Lesz gondoskodva róla. Ezentúl a leányát nem fogja bántalmazhatni, az én mellem fogja őt védeni. Most már ő a mi közös hirbizományunk. Én őt tereád bízom, te viszont énreám. Egy rossz szó miatt sem szabad neki többé szenvedni. Én itt leszek. Hát hiszen csak azt akartam elérni. De már ide ismét tegyünk három csillagot: mintha a képviselőház három szelelőlyuka volna. [.-] A szokott óranegyedben ismer ott voltam a lánchídi sétán. Ágnesnek visszájáról volt föltéve a kalapja, a tollal előre. Kérdezrem tőle, hogy tán fogadása tartja a tollal előre viselni a kalapot? El sem mosolyodott rá: azt mondta, hogy „úgy is jó az nekem". - Bizonyosan nem nézett a tükörbe, mikor föltette. - Nem sok kedvem van a magam szeme közé nézni. (Úgy látszik, az enyém közé nézni sem volt kedve.) - Hát akkor mire való az a szép álló tükör a szobájában? - Ön látta azt? - kérdé csaknem megijedve. - Hogyne? Hisz ön kérr fel, hogy látogassam meg az atyját. - S ő ott fogadta önt el? -A másik szobában takarítottak. A leány különösen szomorú voir ma. - Ön ma másodszor teszi meg ezt az utat a Lánchídon ide meg oda? — kérdem tőle. - Nem. Reggel nem voltam itt. - Hát a dinamittöltényt hová tette? Én még mindig kapom Kozáktól a leveleket a históriai álnévvel: ami azt mutatja, hogy még mindig tart a rakétákban. - Egy idő óta nem hozom ide azokat, hog)" a Dunába dobjam. - Hát mit csinál velük? - Visszatérek az útból, mintha otthon feledtem volna valamit, s a dinamit töltényt elrejrem az ágyam fenekére. - S aztán rajta alszik ön ezen a pokolgépen? - Nem bánt az engem. (Érdekes hálótársak! Borotva, ciánkáli és dinamittöltény.) - Talán elfogy már. - Veté utána. -Alig hiszem. Egész ládával volt.