Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Asszonyt kísér - Istent kísért (Részletek)

Visszahágta a lábamat. Erre én felgyűrtem a kabátot és a máncsetlit a karomról, s odafitítottam a jelvényt. Ezt meglátva, kereszrbe húzta ujját a száján, ami nem tudom, hogy ismét nem valami nihilista jeladás volt-e? Minden gesztikulációja ennek az embernek valami olyan különös volt, amilyet közönséges emberek sohasem használnak. -Tehát itt az idő? - kérdezé tőlem, hosszú haját a füle mögé igazítva. - Itt van. - Mit mondhattam volna neki egyebet? -Akkor átadom a Phlegeton cseppjeit. E szóknál a jobb keze mutatóujjával a bal tenyerébe bökött. Nekem pedig ki kellett találnom, hogy a pokolbeli rűzfolyamnak a cseppjei nem lehetnek egyebek, mint a kérdéses dinami r töltények. - Nagyon jó lesz. Az ára? - Semmi. - Közöttünk minden köztulajdon. Ami az enyim, az a tied, ami a tied, az az enyim. Most én adok a szent célra, majd mikor kell a szenr célnak, akkor rákerül a sor arra, ami a tied. (No, ha az a szent cél megkaphatja azt, ami az enyém: az összes adósságaimat, attól leszek igazán nihillé.) - Hanem egy gyenge skrupulusom van - mondám, — nincsenek ezek a holmik hatóságilag összeírva és lefoglalva? - Hár ismerünk mink hatóságot, lefoglalást? Amit itt nem találnak, arra megesküszünk, hogy nem volt itt. Nekünk semmi közünk se Pérer apostolhoz, se Pilátushoz. A mi megváltónk Barabbás, akit a nép szabadon bocsáttatott, míg a másikat kereszrre feszítteté. -Jól van, kifordított apostol barátom. Tehát a Phlegeton cseppjeit elvitethetem, ha akarom. - Nem, hogyha akarod; hanem ha kötelességed. - Ezzel a bányában nagyszerű robbantásokat fogok elkövetni. E szóra megölelt, megcsókolt. - Igen. A „bányában". Abban a bányában, ahol a nép véres verírékéből ássák az aranyat; abban a bányában, ahol a nép könnyeiből vágják a sót, abban a bányában, ahol a nép láncaihoz való vasat teremtik elő... - Én a nyerges-újfalusi márványkő-bányát értettem. - Ej! testvér! - szólt galléromat megfogva. - Minek e bizalmatlanság? Engem az álnévvel tévútra nem vezethetsz. Tudom én az igazi nevedet jól. Láttalak elégszer abban a „bányában". Mikor ti odalenn dolgoztatok, mikor fúrtátok azokat az aknákat a nép szívébe, sokszor ott voltam a karzaton, azt is tudom, mely helyen ülsz: a jobb oldalon. Helyes. így még jobban takar az álarc. Semmi bizodalmam azokhoz a