Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Asszonyt kísér - Istent kísért (Részletek)

mindent kifecsegő szélbalokhoz. Aki a mi hívünk, az hallgat és tesz. A te neved (megmondta hogy hínak). Restelltem a dolgot. Ezt szerettem volna titokban tarrani. - Errelek egészen. - Monda ő. - Ez előrt a vén bolond előtt titokban kell maradnod. Ez délelőtt a pénzt szereti, délután a bort, este meg a becsületet. Délelőtt kész volna elárulni a szent ügyet pénzért, délután borért, esre becsületért. Előle titkolózni kell. Hanem a leánya mindent tudhat. -Tud is. Neki megmondtam az igazi nevemet és állásomat. -Tehát már ismerirek egymásr? Azt hittem, most mindjárt tőrt ránt elő, s keresztülront rajtam. Ellenkezőleg: megölelt, s az orrát az orromhoz értette. - így már nagyon jól van. Akkor megnyertük, ami még hiányzott. Mert vigyázva kell minden lépést tennünk. Körös-körül vagyunk fogva a rendőrség kémeivel. Minden mozdulatunkat titkos rendőrügynökök kísérik figyelemmel. (Alián! Ezért nincs hát arra mifelénk semmi rendőr, mert mind a Suttogó utcában van összpontosítva!) - Ha mi ezt az egész láda robbantó szert innen egyenesen a te lakásodra szállítanók; egyszerre megtudnának mindent. Ezt úgy kell áthordani egyes darabonkint. S az ismét egyenlő baj volna, ha akár re járnál ide gyakrabban, akár én látogatnék el hozzád. A kémek mindjárt rosszat gondolnának. Hanem a leány mindennap elvihet a kötőkosárkájában egyet-kettőt hozzád, s abból senki sem fog semmi rossz gondolatra jönni. Te fiatal vagy és gazdag, a leány szép és szegény. Senki sem gyanakodhatik rá. A bámulat meglátszhatott az arcomon: merr a talált testvérem hozzáfogott a kommentáláshoz. - Nos hát micsoda? Azt fogják róla hinni, hogy nem becsüleres leány. De hát micsoda képtelenség az az egész becsületről való ábrándozás? Hát az nem olyan önzés, mint a birtokvágy? Egoizmus és kizárólagosság. Magánybecsületet nem szabad senkinek tarrani; csak közös becsület lehet. In genere el kellett fogadnom a tézist, de mégis gyönge skrupulusomat fejeztem ki az iránt, hogy in specie az emberiség szebbik nemének miként fog hasznára válni az a kollektív becsület? -Az csak fogalomzavar. Társadalmi előítélet, amit meg kell törni. Ehhez nekünk semmi közünk. Ki nevezi a rózsafát becstelennek azért, hogy a rózsáit leszakítják? A közügyet szolgálni kell mindenkinek: testével, lelkével. Ki-ki azt hozza áldozatul, ami legkedvesebbje, egyik az eszét, másik az erejét, harmadik a vagyonát, negyedik a szépségét. Ezt én sokszor magyaráztam annak a leánynak, de nem találtam nála fogékonyságot annak megértésére. Ha neked jobban sikerük, annak örvendek.