Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Asszonyt kísér - Istent kísért (Részletek)

Odavonta a keblére a leányát, s megcsókolta a homlokát gyöngéden. - Mátul fogva áldásom reád! A leány reszketett. Vettem észre a púpos szándékát: hogy oda akarja ültetni a leányát arra a székre, amelyiken én ülök. - Én hát fölkeltem róla. - No, hát áll az alku? — kérdezem. - Áll! E napról fogva szentség lesz ezen szoba. Derék férfiú ! - De nehogy feledésbe menjen az a szép ígéret, hát tegyük írásba. Kaptam egy darab krétát (a kocsmáros zsebében szokort az lenni: nem is volt dupla) azzal fölírtam a szobaajtóra kívül is, belül is: „Ezen szoba szentély mindenkire nézve!" A púpos ezalatt megírta a váltót a piros tintával. Abból tudtam meg, hogy „Templomtornyi Haggeusnak" híják. Jó családból való lehet. Amint aztán a pénzt és a váltót kicseréltük, megveregette a leánynak az orcáját. - No, most én elmegyek dolgaimat rendezni. Te pedig ma nem mégy a varróba. Sohasem még)" oda robber. Nem engedlek többé idegeneknél dolgozni. Megélsz mint az én leányom, magadhoz illő módon. Amíg én odaleszek, itthon maradsz, és a mi drága, jó barárunkat illendően elmulattatod. Engemet aztán itt, a kisajtón eresztesz ki, hogy a Kozák ne lásson meg, hogy magamba megyek ki. Kérem az urat is, kedves jó barátom, hogyha máskor meglátogat bennünket, ezt a kisajtót használja. Innen egyenesen az utcára lehet lejutni. Senki se veszi észre. Holnapra csináltatok hozzá egy extra kulcsot. A derék jó ember maga vitt oda a kis szobából nyíló kamrácskába, ahonnan egy kisajtó nyílt az utcára, ahonnan nem nag)" ugrással lehetett jutni egy káposztáskertbe, s onnan ki az utcára: némi kis kapaszkodással ugyanezen az úton vissza. Ez hát egészen rendben van. Jobb embert kívánni sem lehet, mint Haggeus úr - délelőtt. Mikor visszaléptem a leány szobájába, a szegény ott állt sápadtan az asztal mellett, s nag)" búsan nézett arra a kis kosárkájára, amiben mindenféle kötő-varrószerszámai álltak. Azzal szokott karonfogva sétálni a varróig máskor. Nem várta, hogy én szólítsam meg. Nag)" bátorság volt benne. - Tudja ön, hog)" mi jót tett ön most velem? Nem tudtam kitalálni. -Azt, hogy most már az atyám mindazt a bántalmat, amit eddig reggelre és estére szokott felosztani, ezentúl megduplázva adja ki egyszerre este.