Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Asszonyt kísér - Istent kísért (Részletek)

ná itt valaki a fejkötőjét? Még letépnék a kontyáról. - No, de menjen az űr, ne magyaráztassa magának, mintha nem is tudná levágni odáig, ameddig megsülr. Hát hol halászta el ezt a leányt? - Biz én, kincsem, kicsiny híja, hog)' a Dunából nem halásztam ki. A Lánchídon fogtam el, mikor le akarr ugrani a korlátról. - Ott van ni! Mindig mondom az atyjának, hogy ne bomoljon vele; mert egyszer ez lesz a vége. 0 lelkem! Ezen a mi vidékünkön nemcsak az esküvő ritkaság, de még a temetés is. A mieinket többnyire a Rókusból hordják ki. Azért szeretném, ha valami derék ember elvinné innen ezt a jámbor, szép leányt. Olyan kár volna a halaknak! Pedig elébb-utóbb odajut, mert furcsa teremtés ez. Nem való ide a Suttogó utcába. De hiszen nem is itt laktunk mink mindig. - Mert lássa az űr, ennek az apja eg)' nagyon tudós ember, csakhogy nincsen neki helyes esze. Ez mindent kitalál, ami csak lehetetlen. Olyan fáklyákat készít, amik a víz alatt is égnek. Tud olyan mesterséget, amivel a legerősebb várar eg)' óra alarr el leher pusztítani. Azt mondja, hogy ha idegen kormánynak árulná el a titkait, hát milliókat adnának neki érre; mert azokkal csak úgy söpri el az egyik ellenség a másikat; de nem akar hazája ellen dolgozni. Inkább meghal éhen. - Azrán az a legkülönösebb benne, hog)' reggel is más, meg este is más. Reggel, mikor felkel a nagy katzenjammerrel, mindjárt nekem áll veszekedni. Mikor aztán velem kicivakodta magát, akkor meg)" a leányával zsörrölődni. Szidja, hog)

7 mégis irrhon van a nyakán. Mérr nem meg)" szererőt fogni? Valami gazdag szererőr, aki eltartaná! Valami nag)" urat, honatyát, aki a magas kormánynál berekommendálná az apja ralálmányait. Addig szidja, míg csak el nem meg)" a leány dologra. Eg)" varrónénál dolgozik szegény. Kap havonként nyolc forintot. S késő estig ott kell neki ülni. Este aztán már retteg, mikor haza kell kerülni: csak úgy bujkál a háznál, mert az apja már akkor várja a kancsukával. Már akkor részeg az öreg, s egészen más ember, mint délelőtt volt. Akkor meg azérr üldözi a leányát, hog)" merre járr. Bizonyosan szeretőt keresni járt. Iszonyú nagyra van a becsülerével; s úgy prédikál a jő erkölcsről, mint egybarár. Rendesen mégis veri a szegény leányt. Az meg csak sír, nem resz egyeber. Csodálom, hogy eddig kiállta. A némber a szemét törülgeté a kötényével. A csontváznak hát szíve is van. Aztán megint elvigyorodott. - Lássa az úr. Azért örülrem meg, mikor az urat megláttam, hog)' majd mikor reggel megint idetoporzékol a gazda, hár azr mondhatom neki, hogy ne lármázzon, meg van már, amit kereserr, s legalább azután délelőtt nem veri meg szegény Ágnest. Ekkor tudtam meg, hog)" Ágnesnek hívják.