Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Asszonyt kísér - Istent kísért (Részletek)

Nem állhattam meg, hogy megjegyzést ne tegyek rá. - De hár ön miért nem védelmezi a szegény teremtést? Ön izmos, erős asszonyságnak látszik. -Az is vagyok én, lelkem, megbirkóznám én kér olyan emberrel is, mint őkegyelme, de bolond ember ám az nagyon. Ha megfogom a kezét, s nem engedem, hog)" kedve szerint kiverekedje magát rajtunk, hát azzal fenyegetőzik, hog)" lemegy a gyárba, s valamennyünket levegőbe vettet. - Hogyan? - Hát nitroglicerinnel, amit itt gyártanak. - Mi az a nitroglicerin? - Mi az a nitroglicerin? Hog)" még azt sem tudja az úr. Talán bizony disznókereskedő méltóztatik lenni? Hát az az a szer, amivel a bányákban, meg az alagurakban a kősziklákat repeszrik. Eg)" akkora töltény belőle, mint az ujjam, elég arra, hogy ezt a házat szétdöntse, s rendesen van belőle valami húsz mázsa idelenn akutunk. Most kivált nagyon sok van, mert igen lement az ára, s az öreg esküszik, hog)" inkább felrobbanrja az egészet, mint hog)" ilyen olcsón adja. Attól pedig a holdvilágig repülünk. - Kitelik az az Öregtől akár reggel, akár este. Mert este, ha ivott, eszébe jut a becsülete, s akkor dühös; reggel meg, ha józan, eszébe jutnak az adósságai, s akkor kérségbeesett. Repülünk mi elébb-uróbb. Kedves kaland! Mondhatom. Egy dinamittöltény-gyár fölött. Ezen a néven már ismerem a portékát. De jót választottam ki stiller compagnonságra! -Azért szeretném, ha elvinné innen valaki az Ágnest! - monda végül az asszonyság. Ezt mondva, eloltá a lámpásban a petróleummécset a nő. Az ablakon bederengett a hajnalvilágosság. Már amilyen hajnalfény Pesten van, a Suttogó utcában: egyharmada köd, egyharmada bűz. A hajnalfény azt eredményezte, hog)" az úrfi hazakerült. Neki nem kellett kapunyitás, ő a kerítésen szokott bemászni egész becsülettel, elébb a húgának az ablaka alatt eldanolt egyet azokból a fertelmes gassenhauerekből, amiknek nem tudok jobb nevet adni, mint „a költészet múzsájának a kolerája", azután felfelé esdegélt valahogy a lépcsőn, s egyszer csak nag)" kaparás után bedőlr az ajtón. Gyönyörű példány volt. Ahol nem rongyos, ort sáros. Összegyűrr kalapja mellett egy piszkos csinált virág; ruháin alig volt már gomb; nyakravalójának a csombókja hátul lógott ki a nyakából. Duzzadt, vörhenyes képének az egyik fele ürlegfoltokkal tarkállott, amik különböző dátumúak voltak, piros, kék és barnazöld színeik szerint osztályozva, - az egyik füle vérzert. Valamikor fiatal korában szép fiú lehetett. Most olyan huszonkét esztendős-forma aggastyánnak látszott, a jobb kezében volt egy nedves szivar-