Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Asszonyt kísér - Istent kísért (Részletek)

Én pedig visszamenteni a lócára, s a fejemet a kezembe véve, gondolkoztam tovább, hogy hol végzem én ezt el. Kinn a konyhaajtó előtt lassú csoszogást hallottam: bizonyosan a halál felesége közelített. Csendesen viseltem magamat a sötétben. Csakugyan ő jött be. A lámpást kívül hagyta a folyosón, s aztán lehúzta a papucsait a lábáról, hogy ne csoszogjon velük, úgy lopózort az ajtóhoz, aztán beleskelődött a hasadékon. Nagyon gyötörhette a kíváncsiság. Hagytam egy ideig bajlódni, s aztán megszólítottam a sötétben. - Egyedül van. Erre odafordulr felém. - Nini! Hát az úr hol van itt? - Ülök a padon. - Minek ül ott? - Várom, hogy megvirradjon. - Ezr odabenn is megvárhatná. Bosszantott a jó asszony. - Ugyan kérem, hog)- lehet az, hog)- kegyed olyan sovány maradr? Erre a surcoupe-ra nem volt készen. - Hog)- én ilyen sovány maradtam? - Mikor a többiek rendcsen mind olyan kövérek. - Micsoda, az úr engem talán olyan asszonynak néz? - Csak olyannak hallom. - Rosszul részi. Én becsüleres asszony vagyok. Gazdaasszonya vagyok az úrnak húsz eszrendő óra. Nincs nekem gondom senki szép leányára. Hanem ezr a miénket sajnálom nagyon szegénykét; szeremém, ha elvinné innen valaki. - Már akár becsülettel, akár anélkül? A sovány hölgy behozra a lámpást, s letette az asztalra. Úgy tett, mintha nem hallotta volna a kérdést. Azután leült mellém a padra. - Éppen tizennyolc esztendeje, hogy ebben a mi környékünkben híre futamodott annak, hogy egy menyasszonyt esketni visznek a vőlegényével; fehér koszorú volt a fején; úgy szaladt utánuk minden ember ennek a csodájára. - Hát azóta nem házasodnak? - De igen. Hanem csak úgy, koszorú nélkül. - Szép kis fertály leher ez a maguké. - S a Suttogó utca annak a feneke. - Ez volt a válasz ugyebár arra, amit kérdeztem? - Ez ám. Ugyan kinek jutna eszébe a Suttogó utcába jönni háztűznézőbe? Násznagyokat küldeni ide? Messze van ide a templom. Kinek mutogat-