Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Asszonyt kísér - Istent kísért (Részletek)

látogatási órához képest nem egészen elfogadáshoz illő volt a toalettje. Ennek a kezében volt egy sodronnyal bevont lámpás. Amíg a csontvázhölgy a nag)" szelindeket odacsalogatta magához, hog)" a láncához hozzákösse, azalatt az én ismeretlen nőm kinyitotta előttem az ajtót, s bevezetett az udvarra. Tarjagos hordók, kádak tátongtak mindenütt szerteszéjjel, némelyikben gyanús folyadék, lúg vag)" micsoda. - No, csakhogy hozott már haza valahára a kisasszony egy urar magával! Csinos legényke! Ezzel a szóval köszönre fel az élő csontváz; végigvilágítva rajram a kocsilámpással. A leány bosszúsan ütött a szájára. - Fogd be a szádat! Ez az úr az atyámat keresi üzleti ügyekben. A paleontológiái hölgynek nem nagy fáradság kellett hozzá, hog)" vigyorogjon. - Tudjuk azt már! így szokták azt. Én is voltam egyszer fiaral: nekem is voir szeretőm. (Teringettét! Ez akkor lehererr, amikor a halál még garçon volt.) - No, csak tessék felsétálni a kisasszony szobájába! - monda, hozzám fordulva, s megtapogatva a karomat. - Ez a legalkalmasabb óra. Én kinnmaradok a konyhában, s ha azalatt megjön az ifjúr, majd kituszkolom. Az öreger aztán majd szépen meglepjük, ha fölébred. Ezalatt bererelt a házba, aminek a falai ragyograk a lámpásnál a nyirokról. Egy rozzant, csikorgó lépcső vezetett fel az emeletre, amelynek az első lakosztálya volt egy konyha: abból lehetett felmenni a padlásra. A konyhát nagyon kevés edény díszíté; ellenben ott volt felállítva a csonthölgy toalett-asztala, eg)" tükörrel, amiről az amalgama már mind leválr, s annak a fiókjából kilógó chignonnal. A tűzhely mellett volt az a szétnyitható pad, ami feltárt alakjában nyoszolyát helyettesít. Minthogy éppen most keltek fel belőle, tehát az utóbbit képviselte éppen. - No, csak tessék besétálni a kisasszony szobájába! — unszolt a derék hölgy, az öklét a hátamba túrva: majd szólok, ha az öreg fölébred. - S azzal meggyújtott egy gyertyát, s aztán betette utánunk az ajtót. Széttekintettem a kis szobában. A lehető legnagyobb egyszerűség uralkodón benne. Se szőnyeg, se tükör. Egy tiszta fehérrel behúzott ág)', egyetlen kicsi vánkoskával. Afölött volt eg)" kis, fekete rámába foglalt kép, fátyollal letakarva. (Azt szerettem volna tudni, hog)" kinek a képe lehet.) Azután volt egy ócska díván, meg egypár szék az asztal körül; azon az asztalon volt eg)" pohár, tele valami kékeszöld folyadékkal, - aztán meg egy— borotva.