Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Asszonyt kísér - Istent kísért (Részletek)

ami üres tér, az mindenkié; ha a szomszéd elejbe épít a szomszédja ajtajának egy putrit, akkor az meg van fogva; ellenben, ha nem tetszik a szomszédnak, hogy a másik a szomszéd útjában áll, rést tör a kerítésen, s bejáraror csinál magának az udvaron kereszrül. Ilyenformán kellert az én nitroglicerines compagnonom házához is eljutni egy harmadik szomszéd udvarán keresztül. Jó szerencse, hogy ez nem rartott kutyákat, mert zsidó. Tudva azt, hogy közrendű héber polgártárs kutyát meg madarat nem szokorr tartani, inkább kisgyereket szerez magának, annak a tartása sem kerül többe. Innen aztán egy fakilincsre járó ajtón át egy kertfélébe jutottunk, amiben legtöbb volt a fosztott tollszár és csonthalmaz; egy szögletben még a sátorok ünnepéről ottmaradtak a száraz lombok négy karóra rakva, ahhoz voltak kötve különféle kötelek, amiken válogatott rongyos mindenféle lebegett, amit fehérneműnek hittak fiatal korában. Az erre következő palánkon keresztül már látható volt a gyár kéménye, sőt érezhető is annál a földre szálló füstnél fogva, aminek olyan émelygős, langyos, sós-édes illata van. Ennek a palánknak ajtaja is volt, de az be volt zárva. Belül pedig egy irtóztató nagy dühös szelindek ugatott ránk, s szaggatta fogaival a kapu alját; ugrálr fel a kerítésre, de az nagyon magas volt neki. - Maradjon ön itt, kérem - szólt erre a védencem -, míg én valahol bejutok, s aztán a kutyát megkötöm, s az ajtót kinyitom. A kedves teremrés talált a palánkon egy olyan helyet, ahonnan egy deszka kijárt. Úgy látszik, szándékosan csinált rés volt, a bennlakók kényelmére: hogy ne kelljen kapukulcsot hordani magukkal. Azon kereszrül jutva, láttam, hogy bement a házba: bizonyosan a kapukulcsért; s én egyedül maradtam a neheztelését folyton nyilvánító kutyával. Volt a zsebemben (azaz a kocsmáros kabarjában) egy knakkvurst; azt elővettem, s behajigáltam neki a kapu alatt, hogy ne csináljon olyan nagy lármár. - No, gondolám magamban, amint itt egyedül maradtam ebben a putribabilonban, ha most engem az én védencem itt felejt, ellenben a „szomszéd" rajrakap, hogy a kutyát iparkodom megvesztegetni: összeröffenri a népséget; azt sem tudom, merről jöttem ide: elcsípnek, bekísérnek Thaisz Elekhez, s holnap ott lesz a zsornálban, hogy X. képviselő „auf frischer Thar ertappt", amint éppen a fehérneműeker akarta a kötélről ellopni! Aggodalmaim nemsokára megszűntek: a sötét házban eg)ablakot láttam megvilágosodni az emeleten (a ház emeletes volt), azután egy ajtó nyílt meg az udvar felé, s onnan is világosság támadt elő. Védencemet láttam kilépni, egy hosszú, csontból alkotott hölgy kíséretében, akinek, a szokatlan