Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Asszonyt kísér - Istent kísért (Részletek)

tassa ott, helyet csináltam számunkra egy szögletasztalnál, s kényszerítem a halálból megmentett hölgyet a belül eső székre letelepedni. Most már reszketett minden tagja. A korcsmáros hamar megérrerre a kívánságomat, s bevezetve a hálószobájába, átöltöztetett szépen. Olyan tökéletes volt az átalakításom, hogy mikor vélerlenül megláttam a tükörben magamat, megörültem neki, hogy a nagyváradi disznókereskedő jön a mangalicáimra alkudni. Fél esztendeje, hogy várom. Ilyen átalakulásban tértem vissza elhagyott védencemhez. Olyan nagy volt a színpadi csalódás, hog)' mikor letelepedtem mellé a másik székre, erélyesen tiltakozott: „Ez a szék le van foglalva". Aztán mikor a hangomról rám ismert, elmosolyodott szegényke. Csak egy futó pillanatig mosolygott, de mennyire átváltoztatta ez az arcár! Mintha zománcozott porcelánból lett volna ez az arc, amire a testszín csak úgy rá van lehelve. Minden vonása finom, ideges; a szemei tele magnetizmussal, s a megnyílt ajkai között egy kivillanó gyöngysor, s ami legjobban tetszett, hogy olyan tiszta derült homloka volt. Hanem a párolgó puncs érintetlenül állt előtte. - Miért nem issza meg? - kérdem rőle. - Irtózom a szagától! - feleié -; éppen olyan, mint mikor késő éjjel az atyám hazajön, s aztán megfogja a két kezével a hajamat, s megrázza a fejemet, s azt suttogja az arcomba: „hár mégis megvág)'?" Ezr érzem a leheletén. Derék páter familias lehet az én jövendő üzlettársam! Elvitettem a puncsot, s kávét hozattam védencemnek, azt megitta és megköszönte. - Mármost hár mehetnénk. Elég becsületére válok így a Suttogó utcának, nemde? - Igen. De kérem, hozzon magával egy nagy botot is, mert ott sok harapós kutya van, s éjjel mind szabadon járnak. - Én mást gondoltam ki. A korcsmárosnak van egy lova meg egy fakó szekere, amin a serr hordja a Kőbányából. Azt megfogadom. A kocsisülésben elférünk. Ont ültetjük középre. Ez a neme az ekvipázsnak megnyerte a tetszését. A korcsmárosnak előadva ajánlatomat, az azt azon módosítvánnyal fogadta el, hogy nem bánja, odáig, a Suttogó utca szegletéig elvitet, de magába a Suttogó utcába nem reszkírozza a szekerér. - Derék egy urca lehet, hogy még olyan szekér sem mer belemenni, amelyik mindennap megjárja a Stáció utcát kétszer!