Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Asszonyt kísér - Istent kísért (Részletek)

A szekér előállt, s én felsegítenem a védencemer a kocsis mellé; s én magam állva foglaltam helyet a hátuk mögött, hog)' ne legyen zsenírozva. Még eddig a keresztnevét sem kérdezrem meg rőle. De most már tegyünk ide három csillagor, mint mikor új fejezet kezdődik: képzeljük, mintha három pohár rostopsin volna, amit a kocsissal jó barátság kedvéért megiszogattunk. A Suttogó utca csakugyan az elsőrangú nevezetességei közé tartozik a magyar fővárosnak. Ezt mutogassátok meg az anglusnak, aki itt keresztülszalad, ne a korzót; ilyet, fogadom, hogy még Londonban sem látott. Amint az Osztrák Államvasút töltése elrekesztette a Terézváros északi oldalát, az arrafelé torkolló utcák ezzel mind egyszerre be lettek zárva. Ők csakugyan megtalálták a világ végét, ahol az rájuk nézve be van deszkázva. Nekik ez a töltés a láthatáruk; ez a Khokonoor hegylánc, amin nem lehet keresztülmászni. Mindjárt a szép Sugár úton túl, a városerdőn innen fekszik ez az örök elveszésre kárhoztatott provincia, aminek létezéséről, az ott lakókat kivéve, az egész fővárosi lakosság kilencvenkilenc századrészének még csak sejtelme sincsen. Ennek az elzárt zugnak az urcái egy minden mértani szabályokat vakmerően kihívó keresztbe-hosszába szelt vonalak tömkelegét képezik, amikben Theseus legyen, aki Ariadne nélkül eligazodik. Kidűlt, bedűlt palánkok, vakolatlan vályogfalú viskók, amiknek a meggörbült tetején vastagra nőtt a zöld moha; salátás kertek, kankalikos kutakkal, s azoknak a közepén tarkára festett kalyibák, vasúti vagonokból degradált kunyhók, amiket ki tudja hogyan sikerült ellopni, pléhfödelü putrik, amiknek az ablaka a földet éri, s az egymás hegyire-hátára épített deszka, léc, vályog, ól, szín, istálló, szárnyék, ami mind egymást támogatja, ha egy kiugranék közülök, a többi mind összeomlana. Amelyik ablak papirossal van beragasztva, az még az arisztokráciához tartozik: a népszerűbb üvegpótlék a szalma. Itt-ott egy udvar tele halomra rohadt fával, másutt a világ minden részéből halomra hányt ócska ablakrámák pozdorja Bábele. Ami fa a kertekben ácsingózik, azon több a száraz ág, mint a levél: ez is mind portól, szénfüsttől szürke és fakó. Kövezetről természetesen szó sincs, azt pótolja a széna, szalmatörmelék, amit a szél minden városnegyedből ide hord össze, s ami aztán itt megragad. Mert itt mindig sár van. A csatornáknak nincs hová kifolyni; ott marad minden az utcán. Néhol a tollszárat öntötték a ház elejbe, amivel restelltek a szemétdombig fáradni, ami ott magaslik az útfélen Egy-egy régen leégett ház-