Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

MASZKOK MÖGÖTT - SZÍVÓS ERIKA: Budapesti mesék

Ha Jókai optimizmusára keresünk magyarázatot, az író habitusának boncolgatásán túl nem árr feltenni azt a kérdést is, hogy kinek is írja Jókai a maga Budapest-fejezetét. (Általában, kinek írják cikkeiket a kötet szerzői?) Ha Rudolf intencióinak akartak megfelelni, akkor nemcsak hazájuk népének, hanem a Monarchia többi népének is, akik ezekből a szövegekből ismerhetik meg Magyarországot. Tehát a cél, legalábbis részben, a kifelé való reprezentáció, részben pedig a reklám. (Ne feledjük, Jókai nem idegenkedert attól sem, hogy tollát a bimbózó turisztikai iparág szolgálarába állítsa!) A feladar az, hogy egy-egy rerüler fejlettségét érzékelressék a szerzők; ennek a feladatnak a magyarok is meg akarnak felelni. A Budapest-kötet szerzői fővárosuk gazdasági és különösen kulturális életét (kulturális intézmények, irodalom, színészet, egyházi és világi zene stb.) úgy mutatják be, hogy abból nyilvánvaló legyen: Budapest Európa nagy fővárosaival összemérherő metropolisszá vált. Ugyanakkor a helyi kultúra színességér is érzékeltetni kívánják az egyes kötetek. Ez Budapest mint nagyváros esetében vagy azáltal lehetséges, hogy etnikai sokféleségét ábrázolják, vagy úgy, hogy a városi folklórt és a különféle réregek rársasélerér mutatják be. Jókai „népélet" címen mindkettőt tárgyalja. Etnikai tarkaságról, amint azt ő is elismeri, a kilencvenes években már kevéssé leher beszélni, s ő is nosztalgikusán sorolja a félmúlthoz azokat a jellegzetes figurákat, akik, házról házra járva, a maguk német-egyéb keverék nyelvén árulták hajdan portékáikat a pestieknek: az ablakos tótot, a krumplit áruló soroksári svábot vagy a zsidó handler. Ezérr is fontos, hogy a vallásos és világi közösségi rítusokat úgy írja le Jókai, mint ahogy más szerzők a monarchia vidékein dívó népszokásokat. Fejezetével Jókai az uralkodói családnak is meg akarr felelni; a dinasztia tagjaihoz való személyes viszonyát, lojalitását is mintegy „beleírta" a budapesti életről szóló fejezetbe. A Margitszigetről írva megemlíti, hogy „váltakozó sokaság között ott lehet látni magát a fenséges házi gazdát, József főherceget, közszererer környezte családtagjai közön." (József főherceg közkedveltségét egyébként nem túlozta el Jókai. A főherceg valóban népszerű voir Magyarországon, nemcsak a magyar királyi honvédség megszervezőjeként és főparancsnokaként, valamint a köztiszteletben állott néhai József nádor fiaként, hanem azért is, merr számos alkalommal tanújelét adta Magyarországhoz való kötődésének azzal, hogy részt vett az itteni társadalmi és kulturális élet különféle eseményeiben. A budapestiek különösen érrékelték azt, hogy magánparkját, a Margitszigetet - belépti díj ellenében - megnyitotta a nagyközönség előtt.) Ugyancsak a Habsburg-ház előtt tisztelgett Jókai azzal, hogy Budapest-fejezete egyik leghangsúlyosabb részének Ferenc József 1867-es királlyá koronázásár tette meg. Tekintetbe véve azt, hogy a Budapest-kötet 1893-ban jelent meg, nem volt igazán indokolt, hogy ezt a negyedszázaddal korábban lezajlón eseményr állítsa a közélerer rárgyaló rész fókuszába. Az Osztrák Magyar Monarchia írásban és képben magyar kiadásának főszerkesztője, Jókai Mór személyében testesítette meg azt az ellentmondást, amely a hazai közreműködők szemlélete és Rudolf főherceg